Love on the ice..❤️

Prológus...

Nemigazán szeretem a hokit, de ma kivétetelesen eljöttem egy meccsre. Az egyik családi barátunk fia ma játszik. Csak egy a baj.. hogy nem a hazai csapattal. Régebb itt kezdte a hokit Billings(Montana állam) ben de azóta elment egy másik csapathoz Seattle (Washington állam) be. Ezért is van az, hogy nem ismerem őt olyan rég mint a szüleit. Eddíg csak akkor találkoztunk mikor néha hazajött Seattleből. Amúgy rohadt jól néz ki. Neki sem lehet könnyű, hogy a régi csapata ellen játszik. Bulldogok a Jegesmedvék ellen, ahol most Adam is van. Az állás 4-4, elég szoros jó mind a két csapat. Igazából én Adaméknek drukkolok de csak csendben magamban mint anyuék vagy Adam szülei és a többi családi barát, mivel a Bulldogok rajongói eléggé agresszívak nem is merem elképzelni milyen lenne, ha meghallanák, hogy a hazai csapatunk ellen szurkolunk.
Ne! Ebben a percben a Bulldogok belőttek egy gólt, ezzel le is járt a harmadik harmad. Adamék vesztettek. Ezelőtt sosem gondoltam hogy ez ilyen stresszes játék még a nézőknek is. Annyira akartam , hogy nyerjenek..
Kb 45 perc múlva az aréna előtt állunk a szüleimmel, Ellevel Adam anyukájával és Alexel Adam apukájával. Várjuk, hogy kijöjjenek. Már 11 óra múlt és sötét is van de egyből megláttam mikor Adam jön felénk. A fején fekete sapka a csapatuk jelével, szürke rátapadós póló ami kiadja izmait, szürke tréning nadrág, fekete cipő és a csapat felső. Van egy kis borostája amitől baromi jól néz ki, ráadásul még az illata is jó.
-Sziasztok!-mondja szomorkásan mosolyogva amikor odaér hozzánk.
-Szia Adam.-köszön apu is neki és kezet fognak .
Serre megölel mindenkit.
-Szia Ashley.-mondja majd megölel. Amíg ölel a kezem a derekán van.
Elkezdenek beszélgetni de én azon gondolkodom, hogy milyen jóképű . Majdnem olyan magas vagyok mint ő. Azzal a kis különbséggel, hogy ő 22 éves míg én 16. Igen igen tudom hogy kicsit fura de ez van. Ezért is nem beszélgettünk mi olyan sokat. Akkor még úgy nézett rám mint gyerekre, de elhatároztam valamit.
Pár percig dumáltak aztán hazamentünk.. Utána nem találkoztam Adammel többet de a szüleivel majdnem minden héten. Még mindíg magam előtt látom amikor szomorkásan mosolyogva odajött akkor este. Nagyon jól nézett ki..
4 évvel később ...->

Sziasztok! Remélem tetszeni fog a történet. Aki esetleg a merészebb sztorikat kedveli az se keseredjen el ugyanis bőven lesz olyan rész is. Kb(10 rész től.)
Szóval ha tetszik akkor kérlek vote-oljatok és olvassátok tovább, nem bánjátok meg :))

Remélem eddíg tetszik. 🙂 Megpróbálom minél hamarabb hozni a részeket🙂 Komiba írjatok véleményt ❤️