A Véletlen Végítélet című könyv negyedik része. A történet önmagában is olvasható és élvezhető.
A főszereplőnk ezúttal Azazel, akit a bűnök beneveznek a Britt Sütimester nevű versenybe, de természetesen egy olyan verseny, ahol a bűnök és a két bukot...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nevetve hagyom el Angliát, miután Azazel és Lucifer elmesélte, hogy mit történt az elmúlt héten. Beleértve azt is, hogy a bűnök mennyire felkapták a vizet, mikor kiderült, hogy Avaritia és Superbia tippelt jól a versenyükben. Bár, ha őszinte akarok lenni nem értem min lepődtek meg. Tudhatnák, hogy a két pénzmániás csak akkor fogad, ha biztos benne, hogy nyer. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy cseppet sem meglepő, hogy az a Ramiel meg az a Jim gyerek maradt benn. Végülis mind a két gazdászunk rájuk fogadott.
- Luciano, akkor ma mit is csinálunk? Mármint azon kívül, hogy elviszel sütizni! Mert elviszel, ugye? Megígérted! - Jelenik meg mellettem bűntetésem, ahogy lábam talajt ér a Szent Péter Bazilika kupoláján. Kedvesen mosolygok le rá és megsimogatom a feje búbját. A nap már lement, így a csillagos égre nézek, miközben válaszolok.
- Elviszlek sütizni, utána pedig megnézzük rendben van-e a kapu. Utána pedig át kell mennünk a túlvilágra, Azazel azt mondta, hogy szüksége van a receptkönyvére. - Gondolkodom el, ahogy befejezem a mondandóm.
- Akkor nem fogunk unatkozni! Induljunk máris! Éhes vagyok! - Nyalja meg a száját a fiú.
- Megint rá akarod magad vetni a csokoládé tortára? - Fogom meg a kezét, ahogy leugrok a kupoláról.
- Mikor nem? - Kuncog, ahogy mellettem földet ér. Egy gondolatba kerül csak, hogy láthatóvá váljunk az emberek számára. Ahhoz pedig, hogy Feliciano eltüntesse a legközelebbi cukrászda összes csokoládét tartalmazó desszertjét elég pusztán egy óra. - Tele vagyok! - Mosolyog elégedetten, én meg elnevetem magam, majd fizetek és távozunk az étteremből. Utunk pedig ezután ahhoz a többnyire elhagyott házhoz vezet, ahol a kaput nyitottam a két világ között. Most már megint kívül állunk az emberek érzékein, így nyugodtan haladhatunk az utcákon.
- Ezek mit keresnek itt? - Szólal meg bűntetésem, mikor belépünk a házba és egy csapat idegent találunk ott, akik nyugodtan beszélgetnek.
- Nem tudom, de ahogy elnézem a kapu teljesen rendben van, úgyhogy akár itt is maradhatnak. - Ezzel el is fordulok, de Feliciano elkapja a köpenyemet és visszahúz. Nem néz rám, csak maga elé bámul, mint akit megbabonáztak, majd biccent egyet.
- Ő is érzi! - Néz fel rám végül.
- Mit éreztek? - Pislogok rá, hiszen annak már komolynak kell lenni, ha a jelképem és a bűntetésem is érez valamit.
- A pizza! - Mutat a fiú az asztalon pihenő üres dobozra. - Megmérgezték. - Ahogy ezt kimondja, nagyot fújok.
- Szóval át kellene őket küldenünk, ugye? - Hunyom le a szemeim előre félve a válaszától.
- Igen az lenne a legjobb!
- Akkor kezdjünk neki! - Még ki se nyitom a szemeim, de máris érzem Feliciano súlyát a kezemben. Úgy döntök, hogy nem kell az embereknek látniuk, így csak egyszerűen hagyom, hogy a bűntetésem vezessen sorban azokhoz az emberekhez, akiknek éppen meg kell halni. Amikor a szobában, már csak mi maradunk, mint élő személyek, Feliciano megint emberi alakot ölt.
- Sajnálom Luciano, tudom, hogy nem szereted ezt csinálni! - Pislog rám szomorúan, mire halványan elmosolyodok.
- Semmi baj! Túl élem! Gyere inkább menjünk a dolgunkra. Ne keseregjünk a holtak felett. - Intek a fiúcskának, ahogy kilépek a házból. Bűntetésem nevetve előre szalad, én pedig zsebre tett kézzel követem. Így haladunk az utcán egészen addig, amíg meg nem jelenik egy pap a sarkon.
- Inferno úr! Inferno úr! - Szinte már ordít és Feliciano is majdnem neki szalad. Lehunyom a szemem és fújok egy nagyot. Nem hiszem el, hogy nem tudják megjegyezni, hogy ne ordítozzák a nevemet. Fejemet rázva lépek bűntetésem mellé és vállára helyezem a kezemet, mire ő felpillant rám és felveszi az óra alakját, én pedig lehunyom a szemem.
- Inferno úr, hát itt van! - Hallom meg a papot, hangját tisztán érzem, hogy megkönnyebbült.
- Mondtam már, hogy ne hívjatok Infernonak te csuhás bolond! - Lépek el mellette. - Ha már mindenképpen urazni akarsz, akkor Bianchi úr vagy valami, de ne ordítozd világgá a nevem. Szóval mit akar az a sültbolond megint? - Alig, hogy ezt a mondatot kimondom nekem szalad egy ember.
- Bocsánat uram! Bocsásson meg atyám! - Hajlong felénk, ahogy tovább siet. Láthatóan halaszthatatlan dolga van. Én csak megrázom a fejem. Jobb hely lenne a világ, ha nem rohanna mindig mindenki.
- Szóval mit akar a főnököd? - Fordulok a paphoz, mikor az mellém lép.
- Szeretné, ha segítene neki beszélni egy d... dé... d... - Nyögi, én viszont csak kuncogni kezdek.
- Nem leszel szentségtörő, ha kimondod, hogy démon! Azok a lények nem ártanak senkinek. Legalábbis nem szabad akaratukból. Biztos vagyok benne, hogy van rá magyarázata, hogy miért tette, amit. - Magyarázom, hiszen szinte biztos vagyok benne, hogy megint belefutottam egy démonűzésbe.
- Maga úgy beszél róluk, mintha lenne lelkük! Az a szörny megtámadott egy atyát, amikor az egy haldoklót gyógyított. - Fintorog a férfi, mire nevetni kezdek.
- Mert van is! Abban pedig biztos vagyok, hogy nem megtámadta, csak a kelleténél erélyesebben szólt rá, hogy hagynia kellene eltávozni a lelket. - Rázom meg a fejem. - A démonoknak az a dolguk, hogy elvigyék a lelkeket a túlvilágra. Nem ártanak azok senkinek sem.
- Ezt nem értem. - Vakarja meg a fejét, mire fújok egyet és megint belekezdek a mesélésbe, hátha valamit bele tudok nyomni abba a pici agyába. Miután megérkezünk a pápához beigazolódik a sejtésem, így gyorsan le tudom zárni az ügyet, hogy minél hamarabb a bazilika tetején állhassak újra, azon a helyen, ahol minden elkezdődött.
- Menjünk, hozzuk el azt a receptkönyvet! - Veszem elő a jelképem és a levegőbe tartom. A mérleg elbillen a bal oldalra és ragyogó fényár közepette megjelenik az ajtó a túlvilágba, amit azonnal át is sietek. Magam mögött hagyva az emberek világát.
----------------------------------------------------- Köszönöm az olvasást, remélem tetszett a rész 😃 Kommenteket szívesen fogadok, készülődjetek, most jön a történet java 😃
