Jim POV
A divattervezőnél tett látogatásom után két héttel Azazel valami nagyon érdekeset mondott az egyik bemondó hölgynek, amivel elérte, hogy úgy döntsek, hogy abban az irányban kutassak. Történetesen azt mondta, hogy még maga Alain Couteau is elismerné a főztjét. Ez magában nem is lett volna érdekes, ha mellette a zöld hajú férfi nem szólalt volna meg és értett volna vele egyet.
Ezen a jeleneten felbuzdulva tehát kicsit utána kutattam annak az Alain nevű egyénnek és újabb érdekes egybeeséssel találtam magam szemben. Éttermet vezet. Nem volt kérdés, hogy meglátogatom a helyet személyesen is. Egy ilyen alkalmat nem lehet kihagyni.
A repülő utamon megpróbáltam valahogy utána nézni a többi "láthatatlan" egyénnek is és legnagyobb megelégedésemre mindükről találtam valamit. Magamban egyeztettem a tudásomat. Így készítettem magamnak egy csinos kis listát. Amin rajta volt a nemzetiségük, a foglalkozásuk, a nevük és akiknek tudtam az is, ahogy egymást hívták.
"Angol - Divattervező - Melody I. Frewen - Invidia
Francia - Étterem tulajdonos - Alain G. Couteau
Spanyol - Rendezvényszervező - Rafael L. Carriez
Görög - Múzeumi dolgozó - Pandora A. Nevraki
Német - Magánnyomozó - Lena I. Scholz - Ira
Magyar - Közgazdász, fekete piacon papírokkal foglalkozik - Harmath S. Júlia
Orosz - Világbank igazgatója - Szergej A. Korovjov - Avaritia
Olasz - ? - ? - Inferno"Ez volt minden amit tudtam. Fogalmam se volt róla ki az az Inferno, de a láthatatlanok nagyon sokat emlegették, meglepően sok tisztelettel. Csak akkor szúrt szemet egy nagyon érdekes dolog, mikor így összeszedtem a neveiket. Mindüknek van egy középső neve, amit sehol sem írnak ki, de akiknél tudtam, hogy hogyan nevezik a többiek, ott a kezdőbetűk egyeztek.
Mire megérkeztem francia földre csak eddig jutottam el, úgyhogy hanyagoltam kicsit a dolgot és inkább a vacsorámmal és az információ szerzéssel foglalkoztam. Hamar feltűnt, hogy a láthatatlanok zöld hajú tagja itt nagyon is látható a többi embernek. Ebből arra következtettem, hogy olyasmi lények lehetnek, mint Ramiel meg Elohim, de nem mertem volna lefogadni.
Kérdezgetés közben az egyik pincér nevetve mesélte el, hogy a főnöke mindig azt mondja, hogy az ő főztjük olyan jó, hogy ha a falánkság bűnének lenne emberi alakja akkor még az is megnyalná mind a tíz ujját. Ettől az információtól azonnal kattogni kezdtek a kerekek az agyamban. A falánkság bűne, az latinul Gula, az étterem vezetője pedig... Alain G. Couteau. Ha pedig a megérzésem nem csal, ami nem szokása, akkor nagyon jó nyomon vagyok.
Hirtelen ötlettől felindulva fogtam magam és írtam egy cetlit a férfinek az utolsó rendelésem után és elhagytam a helyemet. Az arckifejezése biztosított róla, hogy igazam volt. Tehát a láthatatlanok a hét fő bűnnek nevezik egymást. A listám hiányos sora kiegészült. Nem is értettem, hogy nem gondoltam erre már először. A munkájukból kiindulva logikus lett volna.
Viszont ennyinél még nem álltam meg, ha belekezdek valamibe, akkor azt végig csinálom és én elkezdtem szimatolni a láthatatlanok után. Úgyhogy folytattam is ezt a tevékenységem. A következő áldozatom a spanyol lett. Mivel úgyis közeledett a születésnapom. Szinte sajnáltam, hogy személyesen nem lehettem jelen, de a tortámból azért szereztem. Viszont mikor hétvégén Azazel pontosan ugyanazt a tortát készítette el, amit én kaptam a születésnapomra majdnem lebuktattam magam a meglepettségem miatt.
A következő megfigyeltem a görög nő lett, akit a legbefolyásolhatóbbnak tartottam és nem kellett csalódnom úgy csicsergett a beépített emberemnek, hogy csak azért kellett beleszólnom a férfi fülesébe, hogy valami érdekesebbet kérdezzen.
Mindig is szerettem ijesztgetni az embereket, de az az arc, amit a görög lány vágott, amikor a múzeum hangosbemondójában beépített emberem távozása után mondtam valamit, felért mindennel. Pedig csak megköszöntem a hasznos információkat. Akkor kaptam értesítést róla, hogy a német fegyverkereskedőm nyaka körül ellazult a hurok, bár a magánnyomozó még mindig a nyomában volt.
Őszintén megmondom meglepődtem, amikor a német láthatatlan felhívta a magyart, mondván, hogy az az egyetlen, aki úgy el tud tüntetni valakit, hogy ő ne találja meg. Abban a pillanatban nagyon áldottam a megérzéseimet, amik a magyar nőre bízták a fegyverkereskedőm éltüntetését.
Mivel a magánnyomozó így rám hozta a frászt eldöntöttem, hogy én is ráhozom a szívrohamot. Azt pedig meg kell hagyni, hogy sikeresen teljesítettem a feladatot. A láthatatlan szemében tisztán csillogott a kétségbeesés, viszont reakciója meglepett. Kedveskedni akartam neki azzal, hogy úgy hívom, ahogy egymás közt a többi láthatatlan, de ő csak azt mondta, amit eddig mindenki. "Inferno meg fog ölni."
Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy az az Inferno lehet a vezetőjük, de arról az emberről nem tudok semmit. Azon kívül, hogy olasz és hogy mind tartanak tőle, meg hogy Azazel a nagybátyjának hívta. Bár abban kételkedem, hogy tényleg a nagybátyja.
Ahogy a magánnyomozót figyeltem észrevettem még egy érdekes dolgot, amitől az arcomra mosoly szaladt. Kezében egy kulcsot dobálgatott azt a kulcsot, ami akkor volt nála, amikor felgyújtotta az egyik tetthelyet. Akkor még nem értettem, hogyan csinálta, de volt egy olyan érzésem, hogy annak a tárgynak köze van hozzá.
- A kincseskamrám kulcsa! - Suttogtam magam elé, mielőtt a nő eltette volna a tárgyat. Addigra már tudtam, hogy a láthatatlanok mind szoktak furcsán viselkedni, mintha beszélnének valakivel és mindnél van valami kis tárgy.
A divattervező hajpántján egy ördöglakat volt minden héten, amit kifejezetten furcsállottam, a spanyol oldalán mindig lógott egy katana. A görögnél mindig volt egy rongybaba, amit állandóan babusgatott. A franciánál az éttermében láttam egy nagyon díszes poharat, ami azért szúrt szemet, mert nem a vendég elé tette a pincér. A németnél pedig itt volt ez a kulcs. Bár azt nem tudtam, hogy a másik kettőnél mi van, de biztosan nagyon fontosak nekik. Végül is sosem engedik el őket.
Következő utamra nagy gonddal készültem fel. A két utolsó láthatatlan előtt fel akartam fedni magam, de ehhez nagyon sok előkészületet meg kellett tennem.
------------------------------------------------------
Köszönöm az olvasást, remélem nem találtátok unalmasnak 😃
YOU ARE READING
Pokoli Sütimester - BEFEJEZETT
FantasyA Véletlen Végítélet című könyv negyedik része. A történet önmagában is olvasható és élvezhető. A főszereplőnk ezúttal Azazel, akit a bűnök beneveznek a Britt Sütimester nevű versenybe, de természetesen egy olyan verseny, ahol a bűnök és a két bukot...