A Véletlen Végítélet című könyv negyedik része. A történet önmagában is olvasható és élvezhető.
A főszereplőnk ezúttal Azazel, akit a bűnök beneveznek a Britt Sütimester nevű versenybe, de természetesen egy olyan verseny, ahol a bűnök és a két bukot...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Jim POV
Tökéletesen felöltözve és a megfelelő papírokkal felruházva léptem be Szergej A. Korovjov irodájának ajtaján nem is foglalkoztam a titkárnővel, aki meg akart állítani, mondván, hogy vendégek vannak a főnöknél. Amint beléptem olyan arcokkal találtam magam szemben amiket vártam. Bár a hölgy reakciója meglepett.
- Érdekes egy kukás ember maga! Csak nem elfelejtettük kivinni a szemetet és meg akar minket büntetni? - Könyökölt fel az asztalra. Nevettem egyet, majd közöltem, hogy nem ez a helyzet, miután pedig azok ketten lerendezték a vitájuk beszélni kezdtem.
- Tudják az ember sok mindenkit megismer, ha azzal foglalkozik, hogy újrahasznosítsa a szemetet. Valahogy az idős néniktől is ki kell hozni a szemetet. Úgyhogy értek egy két dologhoz. - Kuncogtam, amikor a fiú előhalászta a telefonját. A tekintetéből ítélve rájött az utalásomra és a lánynak se kellett sok, hogy felfogja a dolgot.
Elkönyveltem magamban, hogy azok ketten tényleg profik. Csak az igazán nagyok jöhetnek rá, hogy ez a kukás ember sztori igazából azt a folyamatot jelenti, ahogy behálózzuk pénzügyileg a világot. Bár van egy olyan érzésem, hogy erre a német hölgy is rájött volna, de tőle nem félek annyira. Az ő agyi szintje körülbelül Watsonéval egyezik meg.
Szerencsémre nem kellett sokáig győzködnöm a két láthatatlant, amit meglátták a részesedést azonnal belementek az ügybe. Én pedig ekkor lettem teljesen biztos benne, hogy a láthatatlanok tényleg gondolkodás nélkül nevezik egymást a hét főbűnnek. Ugyanis a magyar lány minden arcrezdülés nélkül mondta ki a nevet, mintha csak ez lett volna neki a természetes.
Miután aláírtuk a papírokat, direkt benn hagytam a tollam és csak egy perccel azután mentem vissza érte, hogy kiléptem az ajtón. Ennyi idő pont elég volt, hogy halljam, ahogy az orosz Superbianak nevezi a magyart.
Őszintén be kell vallanom nagyon humoros volt a jelenet, ami fogadott. Majdnem el is nevettem magam, viszont sikerült megállítanom magam. Mikor pedig elköszöntem tőlük az évszázad talán legkielégítőbb meglepett fejeivel találtam magam szemben.
Az ajtón kilépve másodszor le is ültem, meg akartam várni a két láthatatlant és megint hallottam a már jól ismert mondatot. Szinte sajnáltam, hogy nem láttam közben a fejüket. Mikor kiléptek az ajtón és a fiú övébe bele volt csúsztatva egy pálca a lány pedig a karperecét és az ékszereit piszkálta mosolyogva szólaltam meg.
- Elég hangosak voltak odabenn!
- Maga még mindig itt van? - Fonta össze a karjait maga előtt a lány.
- Csak eddig maradtam. Magukkal összeállt a nyolc darabos kirakóm. - Vigyorogtam rájuk.
- Honnan tudja, hogy nyolcan vagyunk? - Kérdez vissza az orosz.
- Most már biztosan tudom. Köszönöm. Tehát nem hiába vettem meg azt a repjegyet Rómába. - Ezzel a mondattal hagytam őket faképnél és mentem a dolgomra. Csak azért, hogy egy hét múlva Róma utcáin siethessek abba a házba, ahol a besúgoimmal találkám volt.
Már éppen befordultam volna a sarkon, mikor megláttam valakit kijönni annak a háznak az ajtaján. Jobban mondva valakiket. Egy teljesen fehérbe öltözött fehér hajú és sárga szemű férfit és egy kék hajú kisfiút. A kinézetük nagyon felkeltette az érdeklődésem. Ránézésre lehetett volna mondani, hogy közük van a láthatatlanokhoz.
Ezt a gondolatomat megerősítette, amikor egy pap jelent meg egy másik utcából befordulva és azt ordibálta, hogy "Inferno". A házból kijött egyének megálltak előtte, de az nem vette észre őket. Ekkor legnagyobb meglepetésemre a kék hajú fiú eltűnt és helyén csak egy óra maradt, amit a férfi zsebre tett.
Akkor már biztos voltam benne, hogy az a férfi a láthatatlanok Infernoja. Úgy döntöttem színészkedek egy kicsit, így sietve megindultam feléjük, majd nekimentem a fehér hajúnak. Pusztán azért, hogy a zsebébe csúsztassak egy poloskát. Mélyen hajlongva és elnézést kérve haladtam tovább. Magamban pedig a fejem ráztam, hogy ilyen egyszerű dolgom volt.
Végül bementem a megbeszélt találka helyszínére. Csalódottan fintorogtam, amikor megláttam, hogy a besúgoim holtan fekszenek a földön.
- Ezeknek még egy fél óráig élniük kellett volna! Ki akartam őket faggatni! Azt a bérgyilkost se kérem fel többet! - Morogtam magamban, ahogy a hullákon keresztül mászva közelebbről is megnéztem az a furcsa kapu szerű izét, ami a terem közepén állt.
Azon kezdtem el gondolkodni, hogy ez mi lehet, mikor is kinéztem az ablakon, ahonnan pont a Szent Péter Bazilikára látni. A tetőn pedig megláttam a férfit, aki innen jött ki. Valamit beszélt, majd elővett egy mérleget és megjelent előtte egy ugyanolyan kapu, mint ami a szobában volt. A kapun keresztül pedig eltűnt a férfi.
Ekkor állt össze minden. Ha azok az Elohimék a mennyben vannak, akkor kell lenni pokolnak! A pokolban van a hét fő bűn. A bűnök megtestesült alakjai a láthatatlanok és a nyolcadik darab a főnök. Aki mindük felett áll... Inferno vagyis maga a Pokol.
A hetem innentől teljesen nyugodtan telt, a hétvégém eleje is. Így már mindent megtudtam, amire kíváncsi voltam. Az egyetlen hátramaradt tennivalóm, a titkos felvétel készítése a túlvilágról. Mivel ma reggel Azazel körül lebzselt minden láthatatlan még az olasz és a kis kék hajú fiú is és most kivételesen láthatóak voltak. Akcióba is lendültem és megkértem az egyik emberem, hogy adja oda a kék sapkát az Inferno mellett ugráló fiúnak.
- Innentől pedig már tudod. A történetet. - Mosolygok Azazelre. Aki csak némán áll előttem. - A munkámnak vége nincs okom, hogy itt maradjak. - Vonom meg a vállam kicsit csalódottan.
- Világos. - Szólal meg végül a férfi, arcán halvány mosollyal.
- Micsoda? - Kérdezek vissza, mire csillogni kezdenek a szemei.
- Minden darabka a helyére került. Tényleg kulcs fontosságú információid voltak. - kezd bele a meséjébe. Én pedig érzem, hogy az izgalom lassan hatalmába kerít.
------------------------------------------------------ Köszönöm az olvasást, remélem tetszett 😃 A következő részben megint Azazelé lesz a főszerep, úgyhogy készüljetek 😃
