Mi lenne velem nélkületek?

Első fejezet

Fájó szívvel ültem le a helyemre a gépen. Alexy ült mellettem, mellette meg Armin
foglalt helyet. Nem tudom mi fog történni amikor odaérünk, mert apát már öt éve nem láttuk. Mikor utoljára találkoztunk megmondta, hogy most nem ér rá velünk foglalkozni és nem is akar, mert most a befutó üzletére kell minden figyelmét fordítania. Akkor én tizenegy éves voltam, Alexy és Armin tizenkettő.Nem igazán beszéltünk se telefonon, se facebookon.
- Hé! Ne szomorkodj! Gondolj bele, újra láthatjuk Párizst! -zökkentett vissza a való világba Alexy.
- Aha! - elmosolyodtam. - De ígérd meg, hogy veszel nekem bagettet!
-Hát persze, hogy veszek! Minek nézel te engem? Arminnak? - Armin amint meghallotta a nevét érdekelni kezdte a beszélgetés.
- Mi van velem?
- Csak megakartam kérdezni, hogy játszunk-e majd az X-boxodon? - elvigyorodott.
- Hát persze! Melyikkel szeretnél majd? - nézett rám.
- Mindegy - úgyis azzal játszunk majd, amivel ő akar.
- Oké! Amint megérkeztünk apához, összerakom és kezdhetjük! - ha játékokról beszél mindig úgy csillog a szeme! Ő az egyetlen aki tudja az X-box-os titkom.
- De ne felejtsük el, Párizsban leszünk, úgyhogy nem menekültök a vásárlás elől! - annyira szigorúan nézett, hogy elkezdtem röhögni, mire ő is elkezdett, Armin meg rajtunk nevetett.
- Én megyek veled! De Armint már nehezebb lesz meggyőzni! -mondtam, aztán mindketten kiskutya szemekkel néztünk játék függő bátyjámra. Természetesen beadta a derekát.
Ezután berakatam a fülhallgatómat a fülembe és zenét hallgattam.

A gondolataim össze-vissza cikáztak. Kíváncsi vagyok apunak befutott-e az üzlet. Hisz azért hanyagolt el minket... Valószínűleg most hogy szabad vagyok kékre festettem a hajam.. A telefonomra néztem. Amint megláttam a háttérképemet elmosolyodtam.
A kép akkor készült, amikor Alexy és Armin a vizsgáikra készültek, én meg segítettem nekik, de ők elaludtak a vállamon. Ezért anyát megkértem, hogy fotózzon le minket.

Elaludtam Alexy vállán pár órát, aztán filmet néztünk hárman. Armin filmje pár másodpercel előbb indult el, ezért mindig előbb nevetett a poénon, mint mi. Amikor már úgy éreztem nem bírom tovább, megszólalt a pilóta hangja a bemondóban:
- Tisztelt utasok! Megkérjük önöket, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket, ugyanis nemsokára leszállunk! - Bekapcsoltam az övem, de aztán ki is kapcsoltam, mert a fiúk bénáztak, így segítenem kellett nekik. Mint a gyerekek, komolyan.
20 perccel később csomagjainkkal együtt utaztunk a taxiban, amit Armin intett le nekünk. Alexy persze az egész utat végig fényképezte. És mi is kaptunk Arminnal a vaku áradatból.
Már javában beszélgettünk, nem is figyeltünk oda merre megyünk, amikor a taxi hirtelen megállt. Mind hárman a házra emeltük tekintetünket.
Mind ugyanarra gondoltunk: Apának bejött az üzlet!