Mi lenne velem nélkületek?

Hetedik fejezet

Amikor felértem, megtörölköztem és felöltöztem. Fekete rövidnadrágot és fehér trikót vettem fel, a hajamat pedig felkötöttem, kissé nedves volt még. Megvakargattam Odessa fülét és felvettem. Odasétáltam az ablakomhoz és óvatosan kilestem rajta. Castiel még mindig a medencében volt és szerencsétlenségemre pont felnézett és látta, hogy nézem. Elvigyorodott és intett, hogy menjek le. Gyorsan elhúztam a függönyt és a falnak vetettem a hátam. Persze, hogy pont akkor kellett fel néznie. Most mit csináljak? Lemenjek vagy inkább maradjak?

Amikor kiléptem a kertbe Castiel a szaletliben ült és éppen cigizett. Nagy levegőt vettem és odamentem hozzá. Leültem vele szemben. Castiel a telefonját nyomkodta, de érkezésemre felnézett és felém nyújtotta a félig elszívott cigarettáját. Megráztam a fejem, mire elfintorodott.
- Te ilyen jókislány vagy?
- Az apámnál vagyunk. Nem szeretném, ha meglátná. Nem tudom, hogyan reagálna.
Castiel szemében, mintha megértés csillant volna, de nem mondott semmit.
- Hogy hogy le jöttél?
- Unatkoztam - vontam vállat.
- Hát persze, mindjárt gondoltam.
- És te miért hívtál le?
- Unatkoztam - vonta meg a vállát ő is, engem utánozva.
- Mióta dolgozol a kisállatkereskedésben? - láthatóan nem számított erre a kérdésre.
- Nyár eleje óta.
- És minek rejtélyeskedsz?
- Azt teszem?
- Azt! - kicsit elmosolyodtam, olyan gyerekes volt a beszélgetésünk. Sóhajtott egyet.
- Mit szólnál, ha elmennénk inni? Mondjuk holnap? - csak pislogtam rá.
- Úgy érted... kettesben?
- Igen.
- Több kivetni valóm is van.
- Hallgatlak - kissé elvigyorodott.
- Egy - feltartottam a hüvelykujjam - alig ismerlek. Ki tudja, milyen vagy részegen, vagy hogy megbízhatok-e benned. Kettő - feltartottam a mutatóujjam - mind a ketten 16 évesek vagyunk, mégis hol adnák ki nekünk? Három - a középsőujjam is feltartottam - el sem engednének.
Castiel megfogta a középsőujjam és lehajtotta.
- Három: biztos meg tudnád oldani. - Lehajtotta a mutatóujjam. - Kettő: azt hiszed nem ismerek olyan helyeket? - Megfogta a hüvelykujjam, de nem hajtotta le. - Ezt az egy kivetnivalót fogadom el. Ebben igazad van. Nem tudhatod, hogy kihasznállak-e. Úgyhogy úgy gondolom, ezt a meghívást tegyük át egy hónappal későbbre.
Csak néztem rá és nem tudtam mit felelni. Castiel továbbra is fogta a hüvelykujjam és mozgatta.
- Elvagy? - végül ennyit kérdeztem.
- Igen - ekkor jött egy üzenete, mire elengedett és válaszolt. Mintha megvárták volna, ekkor jöttek ki a szüleink az udvarra. Castiel apja nagyon hasonlított az enyémre. Mindketten öltönyt viseltek, bár most kicsit lazábban néztek ki.
- Aliya, bemutatom neked Alexandre Noirt.
Felálltam és kezetráztam Mr Noirral. Tehát Castiel Noir.
- Castiel indulunk, öltözz fel! - Castiel felállt és kelletlenül öltözni kezdett, ami az apjának is feltűnt. - Vagy szívesebben maradnál ezzel a bájos hölgyel?
- Ami azt illeti, igen - válaszolta. Éreztem, hogy elpirulok. Nem néztem rá, helyette a gyönyörű medencét néztem.
- Itt maradtok vacsorázni, Alexandre? - hallottam apám hangját. Szuper. Miért nem lehet szigorú ilyenkor? Dobja ki Castielt, amiért együtt akar lógni velem. Ránéztem, semmi jele nem látszott annak, hogy zavarná a dolog.
- Csak ha nem zavarunk, Alec.
- Természetesen nem. Menjünk, hagyjuk a fiatalokat - szólt és elindultak vissza. Visszaültem és Castielre néztem. Most, hogy fel volt öltözve, kevésbe feszélyezett.
- Velem töltöd az értékes időd?
- Mondhatjuk ígyis.
Erre sem tudtam mit felelni, hát elkezdtem telefonozni.
- Hogy hogy idejöttél New Yorkból? - felnéztem rá. Újra rágyújtott és érdeklődve nézett.
- Anyám úgy gondolta gyakorolnunk kell a franciát. Nem tudom, apámat hogyan vette rá, hogy ideköltözzünk, de hát itt vagyunk - Castiel elgondolkodva bólintott és szívott egy slukkot. Ezután nem esett több szó köztünk és 10 perc múlva behívtak minket vacsorázni. Ott voltak már Arminék. Alexy felismerte Castielt, és engem bámult a vacsora alatt. Mi nem beszélgettünk, csak a felnőttek. Castiel mellettem ült és néha összeértek a kezeink, aminek próbáltam minnél kevesebb jelentőséget tulajdonítani. A vacsora után nem sokkal távoztak. Castiel ügyet sem vetett rám, így én se rá. Nem volt kedvem Alexynak "élménybeszámolót" tartani, így gyorsan felmentem és lefeküdtem aludni.

Az egész hetet otthon töltöttem, nem volt kedvem sehova menni. Úgy voltam vele, hogy még rengeteg időm lesz körülnézni a városban.   Nathaniellel szinte mindennap beszéltem messengeren. Castiellel azon kívül, hogy másnap bejelölt, nem történt semmi. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most zavar-e vagy nem.
Apa végül a Sweet Amorisba iratott be minket.  Ennek örültem, de nem volt különösebb hatással a nyomott hangulatomra. Hiányzott New York. A suli előtti utolsó napon, mindig nálunk aludtak a barátnőim. Most pedig semmi. Anya utánam küldött jópár cuccot, amiért hálás voltam, de nem érdeklődött annyira, mint ammenyire kellett volna. Apa megvette a könyveinket, amikbe bele sem lapoztam. Scarletet meg sem kérdeztem arról, beszélt-e a fodrászával, rájöttem, hogy nem akarom a hajam kékre festetni. Ez csak lázadás lett volna anya ellen. Odessát tanítgattam és okos cicának bizonyult eddig, már szobatiszta is lett pár nap alatt.
Végül vasárnap este eszembejutott, hogy itt van egy zongora. Megkerestem és leültem elé. Felhajtottam és végighúztam az ujjam az elefántcsont fehért billentyűzeten. Lassan elkezdtem játszani. A zene felvidított. Végre, egy unalommal és honvággyal teli hét után, történt valami igazán jó, ami felvidított, boldoggá tett. Sokáig játszottam aznap este.

Másnap reggel az ébresztőóra borzasztó hangjára keltem. Nem akartam iskolába menni. Nem akartam új lány lenni. Valahogy aztán mégis felkeltem és elkezdtem a reggeli rutinomat. Kimentem a mosdóba, majd arcot tisztítottam és fogatmostam. Megfésültem a hajam, majd két percet arra szántam, hogy kivasaljam, vagy begöndörítsem-e a hajam? Végül kivasaltam és átmentem a gardróbba kiválasztani a napi szettem. Felvettem a szürke Kappás felsőm, amit betűrtem a farmerembe, majd megszorítottam övvel, hogy ne essen le rólam a boyfriend gatyám. Kisminkeltem magam, egy erősebb rúzst kentem a számra. A Vansembe gyorsan belebújtam, majd felkaptam a táskám, átnéztem minden nálam van-e. Leszaladtam a lépcsőn, ahol a fiúk már vártak rám.
- Jó reggelt! - köszönt Armin és Alexy.
- Nektek is - halványan rájukmosolyogtam. - Apa?
- Még nem jött le - válaszolt Alexy. Látom rajta, hogy olyan izgatott, hogy mindjárt kiugrik a bőréből. Halkan felnevettem.
- Alexy nyugi már, téged mindenki imádni fog!
- Szerintem mindhármótokat - jött le apa a lépcsőn. - Mehetünk?
Mind a négyen beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Meglepő módon, apa nem szólt semmit, se a ruhámra, se a sminkemre. Bár ami késik, nem múlik.
Tíz perc alatt odaértünk, lassan kiszálltam az autóból. Elég sokan voltak a suli előtt és túlságosan feltűnően néztek minket. A fiúkra néztem és elindultam a suli felé, amikor megláttam valakit. Castiel nem messze cigizett tőlünk. Egymás szemébe néztünk és biccentett egy aprót, hogy menjek oda. Miért ne alapon elköszöntem a fiúktól és elindultam felé, miközben éreztem, hogy mindenki engem néz.

(Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre és nem is lett valami hosszú. Igyekszem rendesen folytatni. Köszönöm❤️)