Mi lenne velem nélkületek?

Nyolcadik fejezet

Megálltam Castiel mellett, aki a cigijét nyújtotta felém. Elvettem és beleszívtam.
- Jó reggelt - motyogtam.
- Ez csakis szar reggel lehet - nézett az iskolára. - Szívd el, aztán körbevezetlek.
- Úgy döntöttél, hogy szükségem van rá?
Mielőtt Castiel válaszolhatott volna, megállt mellettem Nathaniel.
- Szia Aliya - mosolygott rám, én pedig visszamosolyogtam.
- Szia Nathaniel!
- Körbevezethetlek?
- Öö - Castielre néztem. - Az az igazság, hogy Castielnek már megígértem, hogy körbevezethet - hazudtam. - De óran találkozunk!
Nathaniel gyilkos tekintettel nézett Castielre, és ez fordítva is így volt.
- Gyere! - szólt nekem és elindult. Gyorsan elnyomtam a cigit, de észrevettem Nathaniel rosszalló, kissé meglepett tekintét. Nem volt időm szabadkozni, Castiel már ígyis lehagyott.
- Várj már! - mentem utána és megfogtam a vállát, hogy álljon meg. - Hova rohansz?
- Csak nem akarok vele beszélgetni - nézett le rám.
- Nem is kellett. Csak engem megvárnod - indultam el, ő pedig követett. - Mit mutatsz meg először?
- A tetőt és ezzel ki is merül az idegenvezetésem.
- Hű, köszi. Biztos szükségem lesz arra, hogy tudjam merre van.
- Majd a DÖK-ös pasid megmutatja a többit - ránéztem.
- Nem a pasim. Mi bajotok van egymással?
Nem válaszolt, megnyomta a lift hívógombját. Beszálltunk, gyors pillantást vetettem a tükörképemre.
- Jól néznél ki, ha Vans helyett bakancsot hordanál.
- Ne aggódj, az is van. De majd télen fogom hordani. Egyébként mennyi időnk van az óráig?
- Még van 20 percünk, nyugi. - Bólintottam, majd kiszálltunk. - Innen két lépcsősor - mondta és elindult, én pedig követtem. Amikor felértünk, eltátottam a szám. A tető televolt növényekkel, virágokkal. Gyönyörű volt, és a kilátás se volt utolsó. Párizs csodaszép volt. Csillogó szemmel Castielre néztem.
- Köszi! Ez lesz a kedvenc helyem.
- Csak ne mutasd meg senkinek.
- Miért?
- Mert nem akarom, hogyha feljövök tele
legyen idiótákkal.
- Akkor én nem vagyok az? - nevettem.
- Egyenlőre nem.
- Kösz.
Nem sokáig maradhattunk a tetőn, lassan visszaindultunk, hogy beérjünk az osztályfőnöki órára. A másodikon volt a termünk, a folyosó végén. Castiel előreengedett, én pedig hezitáltam egy pillanatra, majd lenyomtam a kilincset. Először nem nézett rám az egész osztály, mivel nem tudták melyik osztálytársuk lép be rajta. De két másodperc alatt elkezdődtek az "új lány?" sugdolózások. Gyorsan körülnéztem szabad hely után kutatva. Volt egy fehér hosszúhajú lány mellett és egy lila rövidhajú lány mellett is. Nathaniel elől ült az első padsorban egy vállig érő barna hajú lány mellett, aki kék felsőt viselt. Castiel ezalatt kikerült és leült a hátsó padsorba egy szürkés-kékes hajú srác mellé, akinek különböző színűek voltak a szemei. Messziről nem láttam rendesen milyen színűek. Rámosolyogtam Nathanielre, aztán a lila hajú lány mellett álltam meg, a harmadik padsorban.
- Szia, szabad ez a hely? - kérdeztem mosolyogva. A lány felnézett és elpirult, majd bólintott. Leültem mellé, a többiek sem néztek már annyira. - Aliya vagyok, te?
- Én Viola - hallottam nagyon halkan és magas hangon a nevét. Eléggé félénk, de szerintem ez aranyos.
- Én pedig Rosalya - szólalt meg a mögöttem ülő, fehérhajú lány. Hátrafordultam és kicsit meglepődtem, a szemei sárga színűek voltak. - Örvendek Aliya. Amerikai vagy?
- Honnan tudod? - mosolyogtam.
- Cuki a kiejtésed. Szóval igen? Honnan jöttél? - nagyon szimpatikus volt Rosalya, így szívesen válaszoltam a kérdéseire.
- New Yorkból.
- Úristen, hát ezért vagy ilyen stílusos. Ott mindenki olyan jól néz ki! Egyszer voltam ott és az volt életem legjobb hete!
- Igen, de vannak nálam sokkal stílusosabb emberek - nevettem halkan. Violára néztem, aki csak hallgatta a beszélgetésünket. Nem akartam erőltetni, így visszafordultam Rosalyahoz. - Mint például te.
- Köszönöm! Tudod, imádok vásárolni - vigyorgott rám. - Tényleg, ma tök korán végzünk, elmegyünk? Te is gyere Viola! - Viola motyogott valami olyasmit, hogy nem ér rá.
- Én szívesen megyek. Tudod kivel lennél jóban? A bátyjámmal, ő is vásárlásmániás, majd bemutatom - mosolyogtam. Ekkor lépett be az osztályfőnökünk. Fekete haja volt és szemüveget hordott. Sötétkék pulóver volt rajta. Megállt az ajtóban és végignézett rajtunk. Én kicsit késve kapcsoltam, hogy fel kell állni, de gyorsan felálltam.
- Leülhetnek! - szólt és lerakta a naplót az asztalra, majd ő is leült. - Gyors névsor olvasás, aztán aláírjátok, hogy megértettétek a házirendet és a tűzvédelmet. Kiosztom majd az órarendeteket. Utána elmegyünk az évnyitóra és mehetnek is! - Ennek mindenki felettébb örült.
- Viola, hogy hívják a tanárt? - suttogtam neki.
- Mr Faraize - válaszolt ő is suttogva. Bólintottam. Elkezdte olvasni a neveket. Próbáltam megjegyezni őket. A Nathaniel mellett ülő lányt Melodynak hívták, a Castiel mellett ülő srácot pedig Lysandernek. Amikor megtudtam egy pillanatra hátrafordultam és jobban megnéztem. Egy jegyzetfüzetbe írkált, Castiel pedig épp cigit sodort. Halványan elmosolyodtam, majd előrefordultam. Ambert is megnéztem, Nathaniel ikertesóját. Nagyon hasonlítottak egymásra. Mind a ketten szőkék, és arcformájuk is egyforma. Ambernek viszont türkiz szeme volt, Nathaniel borostyánbarna szemével ellentétben. Lisa mellett ült, aki valószínűleg koreából származott, rövidebb fekete haja és mandulavágású szemei voltak. Majdnem egész órán rúzsozta magát. Még Kim ragadt meg, aki egy barnabőrű vagány csajnak tűnt és valószínűleg ilyen is.
- Aliya Nado - nézett fel az ofő.
- Jelen - emeltem meg kicsit a kezem. Rámnézett és elmosolyodott.
- Üdv a Sweet Amorisban!
- Köszönöm!
Nem sokára végetért a névsorolvasás, aztán körbeadta a házirend és a tűzvédelmi papírt, amit aláírtam. Miután körbeért, kiosztotta az órarendeket. Megnéztem, nem tűnt olyan vészesnek. Kétszer volt hat és hét órám, egyszer pedig nyolc. Kibírható.
- Ez az, holnap hat óránk van! - hallottam Rosalya izgatott suttogását a hátam mögül. Megmosolyogtam. Mr Faraize elmondott még pár szükséges infót az évről, amiket felírtam a telefonomba. Ezután átmentünk a tornaterembe, ahol az igazgatónő mondott beszédet. Tipikusan unalmas volt, de legalább ülhettünk. Azután, hogy vége lett, visszamentünk a termünkbe a táskáinkért. Rosalya azon gondolkozott, hogy melyik plázába menjünk, én pedig mosolyogva hallgattam az érveket és ellenérveket. Nathaniel odajött hozzánk és megkérdezte milyen napom volt.
- Jó, tetszik a suli - mosolyogtam rá. - Rosalyaval elmegyünk valahova vásárolni.
- Te sosem vagy szabad - nevetett halkan. - Holnap ugye igen?
- Igen! Elmegyünk valahova?
- Aha, megmutatom a kedvenc helyemet.
- Szuper, akkor holnap beszélünk! - mosolyogtam rá. Ezután elköszönt és elment a hugához. Rosalya végig itt volt, de tapintatosan másfele nézett és telefonozott. Ez a diszkréció nem tartott sokáig.
- Szóval a DÖK elnökkél mész randizni, mi? - vigyorgott rám. Már az utcán sétáltunk, felnevettem.
- Igen, ez lesz a második.
- A második?? Mesélj el mindent! - valamilyen furcsa módon teljesen megbíztam Rosalyaban, pedig alig pár órája ismertem.
- Egy pillanat, csak felhívom a tesómat! - felhívtam Alexyt és tudattam vele, hogy az egyik osztálytársammal elmegyünk a városba, úgyhogy ne várjon rám. Még le sem raktam a telefont, Rosalya már újra kérdezgette mi történt Nathaniellel, én pedig mosolyogva meséltem el neki.
- És akkor majdnem megcsókolt, de Castiel kutyája belelökött a szökőkútba.
- Miii? - nevetett fel. - Szóval Castielt innen ismered?
- Hát...
- Nem mondod, hogy vele is randiztál! - hült el.
- Dehogyis! - nevettem és belekezdtem a Castiellel való történetembe.
- Azta! - szólt, mikor leszálltunk a metróról és felszálltunk a mozgólépcsőre. - Tuti bejössz neki!
- Castielnek? Ugyan - mosolyogtam.
- Szerintem igen. És tuti igazam van. A szerelemben és a ruhákban mindig.
- Jó tudni.
Rosaliyaval egy óráig nézegelődtünk, de most nem vettem semmit. Végig beszélgettünk. Megtudtam, hogy van egy barátja Leigh, egy éve együtt vannak, aki ruhaboltot tervez nyitni. Egyke, nem úgy mint én. Meséltem neki Arminról és Alexyről, ő pedig az osztálytársainkról. Végül elindultunk vissza. Neki egyel tovább kell mennie a metrón, mint nekem, úgyhogy nem is lakunk olyan messze egymástól.
- Szia Rosalya!
- Hívj csak Rosanak! Szia Aliya! - mosolygott rám, én pedig leszálltam és hazasétáltam. Hazafele úton Elenával telefonáltam, még akkor is, amikor beléptem az ajtón. Nálam délután három volt, míg nála reggel kilenc. Nem sokára le kellett tennie a sulija miatt. Felmentem és ledőltem az ágyra. Végiggondoltam a napot, boldog voltam. Megrezzent a telefonom, megnéztem ki írt. Castiel volt az.
C: "Holnap suli elott cigi?"
Felnevettem.
A: "Aha de ebbol nem lesz rendszer"
C: "Hat persze hogy nem kicsilany"
A szívem megdobbant az utolsó szó miatt, de próbáltam nem foglalkozni vele.
Ekkor írt Nathaniel is:
N: "Szia! Akkor holnap suli után?"
A: "Igen persze. Szivesen megyek💕"
És innentől kezdve mindkettővel beszélgettem estig.