Mi lenne velem nélkületek?

Negyedik fejezet

Szerintem már a nyolcvanadik üzletbe léptünk be. Armin a harmadik után lelécelt x-box játékok után csorgatni a nyálát. Alexy keze is tele volt szatyrokkal és az enyém is, nem is értem honnan van ennyi pénze.
Éppen nekem nézett egy ruhát, amikor úgy gondoltam beavatom a szombati programomba.
-Te Alexy.. tudod ki az a szőke srác apánál?
-Hmm.. asszem. Elég helyes - rám vigyorgott. - Miért?
-Találkozok vele szombaton és arra gondoltam segíthetnél kiválasztani, mit vegyek fel. Vagy meg - vele szemben nézegettem a ruhákat.
-Valahogy gondoltam, hogy nem sokára randizni fogtok. - Átkarolta a vállam és a próbalfülkék felé irányított. - Tessék, ezeket próbáld fel! - két ruhát nyomott a kezembe és belökött az öltözőbe. Egy fehér és egy babakék ruha között mérlegeltem. Nem szeretem a kéket, de ez ruha tetszett. Kihúztam a függönyt és körbefordultam előtte.
-Milyen?
-Észvesztő vagy, Aliya! Ezt tuti megvesszük!
-Nincs rá pénzem - vállat vontam. - Elköltöttük a többi ruhára, Alexy! - nevettem rá. De ő csak legyintett.
-Scarlet adott egy csomó pénzt.
-Mi? Minek?
-Hát arra, hogy vásároljunk. Úgyhogy vedd le ezt magadról és vedd fel a fehéret is!
-Igenis kapitány! - visszamentem és lehámoztam magamról a kék ruhát.
Vajon Scarlet magától adott pénzt, vagy Apa mondta neki, hogy ha megyünk valahova, akkor adjon nekünk? Alexy meg hagyta, hogy a saját pénzem költsem...

Fél órával később egy kávézóban ültünk és mind a hárman telefonoztunk. Lelkesen beszélgettünk a régi barátainkkal. Kivéve Armint, szerintem ő játszott. Elena, a régi barátnőm szinte mindenre rákérdezett. Még arra is, hogy Armin ugyanolyan helyes-e, mint mikor elment. Elena bálványozta Armint, aki ebből semmit sem vett észre. Mondjuk szeretett vele játszani, hiszen Elena mindent megtett, hogy figyeljen rá, ezért nagyon jó játekos akart lenni. Amikor átjött mindig tanítanom is kellett. Meg persze mindig a legszebb pizsamáját hozta, amiben jól látszik az alakja. Én általában jót nevettem a próbálkozásain, amiért párnát kaptam az arcomba. Egyszer láttam csak, hogy Armin elismerő pillantást vet Elena lábaira, de ezt nem mondtam el Elnek, mert beleélte volna magát. Felpillantottam Arminra, néztem egy darabig, aztán visszaírtam annyit, hogy gondolom igen. Ez a válasz nem tetszett neki, fotót követelt. Na, az nem fog menni. Armin mindig kiszúrta, ha fotózni akarom.
-Srácok csináljunk egy képet! -  bekapcsoltam a kamerám. Alexy vigyorogva nézett a kamerába, Armin ezzel szemben pedig egy szolid mosollyal próbálkozott. Ezt küldem el barátnőmnek, aztán leraktam a telefont.
-Igyuk meg a kávét, aztán menjünk vissza! - inni kezdtem, mire a fiúk is.
-Minek sietsz annyira? - kérdezte Armin.
-Nem sietek, de elfáradtam a vásárlásban, ahol Te nem voltál ott. Úgyhogy nem tudod milyen fárasztó.
-Ja, tényleg. Ugye milyen jó volt tegnap Apával beszélni? - morogta.
-Nekem hiányzott - mondtam halkan. - És nem haragszom rá.
-Én igen. Bocsánatot sem kért - húzta fel az orrát, én pedig sóhajtottam.
-Tudtátok, hogy Scarlet és közte tizenegy év van? És Scarlet szeretne gyereket Apától. - Hallgatás állt be a beszélgetésben. A fiúkat néztem, akik ugyanúgy elsápadtak, mint én, amikor Scarlet mondta.
-Vajon akkor is akarna gyereket, ha velük foglalkozott volna? - tette fel a kérdést Alexy, akinek kezdett visszatérni a szín az arcába. - Figyeljetek, ha lesz gyerekük engem nem érdekel, az a baba nekünk nem fog ártani. Vagy nem leszünk itt mikor megszületik, vagy nem leszünk itt annyi ideig, hogy lássuk, amint Apa teljesen új életet kezd. Szerintetek akarta, hogy ide jöjjünk? Szerintem nem. Eddig sem keresett, már nem akar minket. Évek óta - hangja végtelenül szomorú volt. A vállára hajtottam a fejem és megtöröltem a szemem. Mindenben igaza volt.
-Tudjátok azt nem értem, hogy miért szeretem. Nagyon idegesítő - mondtam halkan.
-Mert mégiscsak az apánk, és emlékszel milyen volt régen. Tudod, minden nyáron a kötelező vidámpark... - átölelte a vállam. - Kéthetente elmentünk valahova. A külföldi nyaralások. Én is szeretem, de nem tudok rá úgy tekinteni, mint apámra. Inkább, mint egy nagybácsi.
-Te fiatalabb voltál Aliya. Az az egy év is sokat számít. Jobban kötődtél hozzá, te voltál a kis hercegnője. Mostmár királynője van - mondta komoran Armin. Nagyot sóhajtottam és felálltam.
-Menjünk. Ma még játszani akarok - vigyorogtam Arminra, aki örömmel viszonozta.