Mi lenne velem nélkületek?

Második fejezet

Egy másodpercig lesokkolva néztük a gyönyörű házat. Aztán a sofőr kiszállt és kivette a csomagjainkat.Kiszálltunk, felvettük a táskánkat, odaadtuk a pénzt a sofőrnek és megálltunk az ajtó előtt. Egyikünknek sem akaródzott csöngetni. Sokatmondó pillantást vetettem a srácok felé. Alexy mosolygott, de nem az az igazi mosoly volt. Arminnak csak egy grimasz sikerült. Nagy levegőt vettem és becsöngettem.
Egy gyönyörű nő nyitott ajtót és elmosolyodott.
- Sziasztok! Scarlet vagyok, ti pedig Aliya, Alexy és Armin vagytok nemde?
- De! - mondtuk egyszerre.
- Te ki vagy? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Apukátok felesége. - Tessék?! Oké, keveset beszéltünk, de ezt azért megemlíthette volna! Hátra néztem, Alexy és Armin tátott szájjal nézte a nőt. Visszafordultam.
-Akár meg is nézhetnétek a szobátokat... Apukátok most nincs itthon - láthatólag kínosan érezte amiért a fiúk bámulják őt. Megfordult és bement. Odafordultam a fiúkhoz.
-Majd később kérdezősködünk.. - követtem a házba Scarletet.
Az előszoba lélegzetelállító volt. Vörös tapéta volt a falon, ami tele volt festményekkel. Kétségkívül, mindegyik egy vagyon lehetett. Az emeletre 2 lépcső vezetett fel kétoldalt.Közötte egy
kandalló és két bársonyfotel volt. Az egyik mellett Scarlet állt.
- Öhm... Bocsi, hogy megbámultunk csak nem tudtuk, hogy apánk újból megnősült - magyarázkodott Alexy.
- Semmi baj! Valahogy számítottam rá! - felelte mosolyogva.
- Öhm... Hogy hívjunk téged? -kérdezte Armin.
- Nekem bármi megfelel.
- Oké, Scarlet! Lehetne, hogy előbb a házat nézzük meg? - kérdeztem.
- Persze! Egyedül szeretnétek vagy vezesselek körbe titeket?
- Szerintem vezess körbe! A végén még eltévedünk! - mosolyogtam.
Angyalian felkacagott. Szép az arca, az alakja, a nevetése. Ilyen nőt akar belőlem faragni anya.
- Beismerem nagy a ház de egy-két nap alatt megszokjátok! Gyertek! - intett, hogy kövessük - Hagyjátok itt a cuccotokat! A személyzet tagjai majd fölviszik a szobátokba!
- Személyzet?! -suttogtunk össze. Követtük az újdonsült mostohaanyánkat. Egy lépcsőhöz értünk, ami lefelé vezetett. Az alján várt Scarlet. Lementünk.
- Ez itt a konyha.
Körbenéztünk. A helységben sárga színek uralkodtak, ezért az egész szoba világosnak tűnt. Tele volt modern konyhai felszerelésekkel. Négy ember mosolygott ránk.
- Bemutatom Emmát, Liath, Ericet és Lenát. Ők felelnek a reggeliért, az ebédért és a vacsoráért.
- Sziasztok! -köszöntek.
Mi elmotyogtunk valami köszönésfélét. Elindultunk visszafelé.
- Ők itt laknak lent. A szobalányokkal együtt - Hmmm... Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól megy apának!
- Balra van az étkező. Jobbra a könyvtár. És most megmutatom a szobátokat. Remélem tetszeni fog! - láttam rajta, hogy tényleg reméli.
- Kinek a szobájával kezdjük?
- Aliya! - mondták egyszerre a fiúk.
A jobb oldali lépcsőn mentünk fel. Egyenesen mentünk az ötödik ajtóig.
- Itt van! - mondta Scarlet. Benyitottam és még a lélegzetem is elállt.
Elősször nem tudtam mit mondani. Csodálatos szobát kaptam. Az ajtóval szemben állt egy franciaágy, díszpárnákkal tele. Két oldalán éjjeliszekrények. Az ágy előtt egy támla nélküli kanapé. Ezek felett egy hatalmas csillár lógott lefelé. A jobb sarokban egy fotel foglalt helyet. Szintén jobb oldalt, az ablakkal szemben volt egy íróasztal. Bal oldalt a TV háttal nekem állt, mivel az ágyam felé volt fordítva. A szobából egy ajtó nyílt a fürdőszobába, ezen kívül kétszárnyú ajtó is rejtett valamit, csak nem egy gardróbot? Szinte minden dolog fehér volt, a parketta barna színe adta a sötét árnyalatot a szobához.
- Na? - kérdezte Scarlet - Én rendeztem be.. Ha nem tetszik nyugodtan szólj! Átrendezzük!
- Ránéztem és rögtön beleszerettem! - mondtam neki. - Köszönöm! - boldogan és hálásan mosolyogtam rá.
- Nincs mit! Örülök, hogy tetszik! - úgy láttam, majd' kiugrik a bőréből. - Nézd meg a fürdőszobád!
Átvágtam a szobán az ajtóhoz és benyitottam. Tökéletes harmóniában állt minden egymással, ami fürdőben volt. Hártanéztem.
-Imádom - mosolyogtam.
- Remek! Megmutatom a fiúknak is a szobájukat! Fél óra múlva vacsora! - mondta Scarlet és elment velük.
Levettem a cipőm és ledobtam magam az ágyra. Elmerengtem a holnapi napról, mikor kopogtak.
-Szabad!- az ajtó felé néztem. Egy fiú jött be, egyidősnek tűntünk. Elmondhatatlanul helyes volt, szőke haja egy Ken barbiera emlékeztetett.
- Szia! - Felálltam és odamentem hozzá. A cuccaim voltak a kezében. Lerakta a kanapé mellé a bőröndöm és a kézipoggyászom. Aztán rámemelte a tekintetét.
- Szia! Nathaniel vagyok! - Felém nyújtotta a kezét. Megráztam és ezt mondtam:
- Aliya.
- Szép név - bókolt majd elmosolyodott.
- Köszönöm! Kicsit fiatalnak tűnsz ahhoz, hogy itt dolgozz...
- Igen, csak tizenhat éves vagyok. Diákmunka, tudod - kacsintott rám.- És te hány éves vagy? - felnéztem rá. Mosolygott.
- Én is.
- Hova fogsz járni suliba?
- Még nem tudom.. Meg kell beszélnem apámmal - mosolyogtam rá. - Te hova jársz?
- A Sweet Amoris-ba. Jó suli.
- Értem. Jó lenne ismerni onnan valakit.. - választam őszintén.
-Jó lenne először megismerni az új lányt - elvigyorodott.- Mennem kell, de még biztos találkozunk. Szia! - köszönt el és kiment. Az ajkamba haraptam.
A Nathaniellel való beszélgetésem után már csak 15 percem maradt vacsoráig és addig ameddig látom apát. Gondoltam egy fürdő jól esne. Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Kinyitottam a bőröndöm és kerestem valami kényelmesebb ruhát. Megfésülködtem és a tükörben néztem magam. Vajon apa megismerne, ha az utcán futnánk össze? Kételkedtem benne. Kislány voltam,mikor elhagyott. Mennyit sírtam miatta...
Megráztam a fejem és az órára néztem. Indulhattam is.
Kijöttem a szobámból és elindultam egyenesen. Lementem a lépcsőn aztán be az étkezőbe.
Leültem oda ahova az én nevemet írták (Aliya Nado). Út közben láttam mindenki nevét, Alexy Nado, Armin Nado, Alec Nado és Scarlet Crine. Éppen azt néztem hány féle kanál van amikor betoppant Alexy és Armin.
- Na milyen a szobátok? - kérdeztem tőlük mosolyogva.
- Szuper! - lelkendeztek egyszerre.
Alexy mellém ült, Armin elém. Mellette majd Scarlet fog, az asztalfőn meg apa. Ekkor mind hárman meghallottuk apa mély hangját az ajtó előtt. Biztos Scarletnek mondja az utolsó mondatait.
Kinyílt az ajtó és belépett rajta Alec Nado, az apám. Kifogástalan öltöny volt rajta, kék nyakkendővel. Lefelé hajtott fejjel jött be, gondolom azért, hogy ne kelljen rögtön a szemünkbe néznie. Scarlet leült a helyére és bátorítólag ránk mosolygott.
Apa felnézett.Ugyanazt az arcot láttam, ugyanazokat a kék szemeket. Apának fekete haja volt, mint Arminnak, csak az övében pár ősz hajszál is vegyült. Nem bírtam ki! Könny szökött a szemembe és odarohantam hozzá. Szorosan megöleltem. Ő is engem. A szék csikorgása hallatán Alexy és Armin is felálltak. Oda jöttek és összeölelkeztünk. Apa simogatta a hajam, én pedig megtöröltem a szemem.
-Szia - suttogtam.

Miután legyűrtük az öt fogást, elkezdtünk beszélgetni. Bár én a pihi-puhi ágyikómhoz vágytam.
- Alexy mikor utoljára láttalak még ugyanolyan fekete hajad volt mint Arminnak! - nevetgélt apa.
- Gondoltam befestetem, hogy megtudjanak különböztetni Armintól! - nevetett Alexy. Bár mi hárman pontosan tudtuk, hogy ez csak félig-meddig igaz, ugyanis apa még nem tudja, hogy Alexy meleg.
Beszélgettünk még egy kicsit aztán mindenki elment lefeküdni. Átvettem a pizsamám és lefeküttem aludni.