space boy

harmadik rész; ragyogó nap

Emlékszem a kis papírra, amit megtaláltam a szekrényemben, az elsőre a tömérdekből.

Lesodródott a földre a conversbe bújtatott lábamra esve.

Felvettem és elkezdtem olvasni a tetejét az összegyűrt cetlinek.

'Feladó: Baekhyun
Címzett: Űr fiú'

Találkozzunk a tetőn, űr fiú. Igazán magas itt, szóval ha sikerül elég magasra ugranunk, talán el tudjuk érni a csillagokat is.

Baekhyun és a metaforái, néhány dolog abból, amit sosem értettem meg és még mindig nem vagyok biztos benne, hogy saját maga készítette őket.

De ő egy fiú volt a hegy aljánál, mégsem akarta megmászni azt; jobban szeretett volna repülni.

És ahogy ott ültünk aznap a tetőn, a feje a vállamon pihenve, a széles eget kémlelve, odasúgott nekem.

- Te vagy az én űr fiúm, Chanyeol. Mindig te leszel az én űr fiúm.

Olyan tündöklően ragyogott, mint a Nap, fénnyel elárasztva az összes feketeséget a lelkem galaxisában.

És bár akkor nem értettem a szavakat, miket mondott, most már kétségkívül nagyra tartom őket.

Úgy csillogtak, mint ő, világosan és boldogan és gyönyörűen.

Az én költő fiúm.

A mindenem, a szerelmem.

Az én ragyogó Napom.