A költő fiú és az űr fiú egy saját univerzumot készítettek.
Azon a napon, amikor elhaladtunk a másfél éves évfordulónk mellett, lehoztuk magunknak a csillagokat.
Emlékszem a gyengéd szavakra, amik elhagyták ajkait, ahogy ott feküdtünk az ágyamban, a hosszú lábaink összegabalyodtak a fehér ágyneművel, vékony ujjaink pedig mintákat rajzoltak egymás tejfehér, csupasz mellkasára.
- Érted képes lennék festeni egy új univerzumot, csak a kedvenc színeidből. Én tényleg próbálok több lenni, mint egy költő fiú, Chanyeol.
- Nincs szükség rá, Baekhyun. Már megadtad nekem az univerzumot, ami benned él, s nincs jobb ennél.
Az érzés, ahogy mosolyogott és belehümmögött a mellkasomba, ahogy a karjaimban heverő teste árasztotta magából a hőt.
A szavak elővigyázatlanul csusszantak ki ajkaim közül az esti, hideg levegőbe, megpróbálva betűkkel kifejezni a szerelmem iránta, ami igazán nehéznek bizonyult. Mert művészi volt, költői.
- Kérlek, sose hagyj el, Baek. Mert a csillagok nem olyan szépek, ha nem a te szemeidben tündökölnek. És a Nap nem olyan fényes, ha nem vagy mellettem. Én vagyok a te űr fiúd és te vagy az én költő fiúm. S mi együtt alkotjuk a végtelenséget.
Elmosolyodott és lusta csókokat nyomott a nyakamra.
- Basszus, Park. Állítólag én vagyok a költő fiú, most mégis kifogytam a szavakból.
De mégis valahogy ez volt a leggyönyörűbb mondat, amit valaha hallottam tőle.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
space boy
Поэзия"feladó: Baekhyun címzett: Űr Fiú" Chanyeol szerette az űrt, de a legszebb csillagok amiket valaha látott, azok voltak, amik Baekhyun szemeiben tündököltek. @http-livv 2016. ↳ hungarian translation [magyar fordítás]
