space boy

negyedik rész; végtelenség és azon túl

Már eltelt egy év. Az űr fiú és a költő fiú egy éve.

A szekrényből kiesett papírok, a lopott csókok és összefonódott ujjak egy éve.

Az iskola felé sétáltam, a levegőnek virág illata volt.

Kinyitottam a szekrényemet, s természetesen megint finoman zuhant ki belőle egy cetli.

'Feladó: Baekhyun
Címzett: Űr fiú'

És habár minden reggel hagyott nekem egy ilyet, mindig szerettem felvenni ezeket a kicsi leveleket, érezni a gyűrött papírt a kezemben.

S ezek a kis darab papírok, noha tökéletlenek voltak; néha foltosak a tintától és tépettek, számomra tökéletesek voltak.

Apró darabkák belőle. Apró darabkák az 'ironikus' művészetből. Gyönyörű dolgok ronda vásznakon. Ez volt az, ahogyan ő megmagyarázta nekem, amikor egymás mellett feküdtünk egy este az ágyamban, s a szívünk gyorsan dobogott.

Ez az üzenet is egy verset tartalmazott, csak úgy, mint a többi, de nem számítottam semmi másra az én költő fiúmtól.

Törött üvegeken sétálunk, mintha azok fénylő kristályok lennének.

Csak egy mondat volt, de úgy estem szerelembe azokkal a szavakkal, mint ahogy azoknak az írójával.

Volt egy megjegyzés annak a hátulján is, a kézírása egyszerre volt tiszta és zavaros. Művészi volt, csak úgy mint ő.

Chanyeol, boldog egy évet! Találkozzunk a tetőn, űr fiú. Van egy meglepetésem a számodra. Szeretettel, -költő fiú.

Úgy sétáltam a tetőhöz, mint mindig, annak ellenére, hogy akkor volt valami más is a levegőben.

Úgy éreztem, mintha a világ lassabban haladt volna, mintha több időt adott volna nekem az én szeretetteljes költő fiúmmal; egy kicsit több időt arra, hogy nézhessem a csillagokat a szemeiben.

Kinyitottam a beton ajtót, amire Baekhyun szintén talált egy utat, hogy művészivé tegye.

- Egy ocsmány bejárat egy gyönyörű helyre. Egy rút vázlat az ember eufóriája miatt.

A szavai pár hónappal korábbról, amikor együtt sétáltunk fel a tetőhöz, emlékszem, ahogy lenevettem rá- a hangom tele volt bámulattal.

- Biztos vagy valami, Baekhyun. Én költő fiúm.

A betonon ült a felhőket kémlelve.

Leültem mellé, ő pedig felmosolygott rám.

Összefűzte az ujjait az enyémekkel, majd mozdult, hogy elhelyezzen egy virágot a fülem mögé, amely ott hevert mellette.

- Tudod, hiszek abban, hogy létezik végtelenség azok alatt a szirmok alatt, Yeol.

- Persze, hogy hiszel benne, Baek - mosolyogtam.

- Együtt fogjuk megtalálni a végtelenséget, űr fiú. Csak várnod kell.

És átkozottan imádtam ezeket a szavakat. Átkozottan imádtam, ahogyan létezett azokban a gyorsan elröppenő pillanatokban, az eget figyelve és a kezemet fogva.

- Szeretlek.

A szavak fesztelenül csúsztak ki ajkaimon, s ő felém fordult.

Idegessé váltam, azonban ő csak előre hajolt és megcsókolt.

- Én is szeretlek. Együtt meg fogjuk találni a mi végtelenségünket és az azon túlt.