A költő fiú a csillagok közé táncolt és az űr fiú ezt ámulkodva nézte.
Az élet sosem ment túl gyorsan mikor együtt voltunk, a világ gyengéd volt anélkül hogy unalmas lett volna, keménység vagy erőszakosság nélkül.
Az én költő fiúm mindent gyönyörűvé tett, a túl nehéz betonajtóktól a versekig, amiket nekem firkált szalvétákra és idejétmúlt újságpapírokra.
Képes volt mindennek jelentést adni egészen az ébresztőtől kezdve ami keltett minket az iskolába menéshez vagy annak, amikor teljesen elmaszatoltam a rossz színt a festményeim egy-egy egész részén, amin napokig dolgoztam.
Mindent gyönyörűvé tudott tenni, mindent tökéletessé.
Még azt a kis levelet is a kórházból Mr. Byun Baekhyunnak címezve.
Összességében magába foglalta miszerint meghalhat rákban, ő -az én költő fiúm.
A csillagokig ordítottam, de ő csak átölelte karjaival derekamat.
A fülembe suttogott belélegezve illatomat.
Azt mondta rendben lesz és hogy én is rendben leszek.
Olyan volt mint egy műalkotás, ahogy azokat az édes szavakat kiejtette a száján.
- Tudod- mindennek van egy vége. Talán ez csak az enyém, űr fiú. De meg tudom ígérni neked, hogy a jó versek nem fejeződnek be olyan könnyen. Küzdeni fogok, Yeol. Ígérem; össze fogunk házasodni, gyerekeket fogunk adoptálni, ígérem. Szeretlek.
Csókot nyomtam ajkaira, s viszonozta azt.
A kezeimet a háta egy kis részén pihentettem, ahogy azt mondta szeret.
Azt mesélte az orvosok ezt már előre megjósolták amikor még gyerek volt, de ő csak a háttérbe szorítva ezt gyorsan rohant felkutatni a Napot.
Az én költő fiúm a csillagok közé táncolt.
YOU ARE READING
space boy
Poetry"feladó: Baekhyun címzett: Űr Fiú" Chanyeol szerette az űrt, de a legszebb csillagok amiket valaha látott, azok voltak, amik Baekhyun szemeiben tündököltek. @http-livv 2016. ↳ hungarian translation [magyar fordítás]
