Rengeteg átlagos nap a költő fiúmmal.
Miénk volt az összes idő a Földön, amíg együtt voltunk.
Kinyitottam a szekrényemet és egy cetli hullott a padlóra, elmosolyodtam és fordultam is, hogy találkozhassak vele a tetőn.
Felfedtem a betűket, hogy elolvassam a gyönyörű szavait, tökéletes betűk a legtökéletesebb embertől.
A gravitáció nem jelent semmit, amíg a karjaidban tartasz.
Ezt az üzenetet kaptam a második évfordulónk napján, két hónappal az érettségi előtt.
A tetőn ültünk kéz a kézben.
Terveket gyártva a jövőnkre és a soha véget nem érő univerzumunknak.
Az idő ment tovább, a ő mézszemei mégsem hagyták abba a ragyogást amikor egymás mellett ültünk.
Nem számoltuk a napokat, együtt voltunk minden egyes kellemes délutánon.
- Chanyeol.
- Hmm?
- Számodra tűnt valaha fáradtnak a Nap?
És itt volt ő, az én költő fiúm. Kiváltság volt a számomra az ő levegőjét belélegezni.
- Néha - válaszoltam végigfuttatva ujjaimat az akkor világos hajában.
- Miért néha, amikor mindig tűnhet annak?
Mindig ilyen dolgokat mondott, apró betekintéseket és kicsi darabokat a tudományából és bölcsességéből; parányi mesterművek, amik könnyedén áramoltak ki az ajkai közül.
Miért néha, amikor mindig tűnhet annak?
Ő volt a mindenem.
Nem csak egy szimpla csillag, ő volt az egész átkozott ég, a bolygók, az univerzum- és minden más közöttük.
YOU ARE READING
space boy
Poetry"feladó: Baekhyun címzett: Űr Fiú" Chanyeol szerette az űrt, de a legszebb csillagok amiket valaha látott, azok voltak, amik Baekhyun szemeiben tündököltek. @http-livv 2016. ↳ hungarian translation [magyar fordítás]
