hatodik rész; fekete lyuk

291 68 3
                                    

Emlékszem a hónapokra, amik következtek.

Az apró pillantások, amiket adott nekem, mikor együtt sétáltunk, az apró cirógatások, amelyek mindig csak rövid ideig tartottak.

Gyönyörű volt, ott ültünk a tetőmön, a csillagokat nézve.

Rámnézett, a mézszínű szeme találkozott az enyémmel; a tiszta lelke belelátott az enyémbe.

Előre dőlt és az ajkai találkoztak az enyémekkel.

Puhák voltak és tökéletesek, sokkal jobban, mint amennyire annak idején elképzeltem őket.

Akárcsak ő maga, a csókjai művésziek voltak. Művészi volt.

Szerettem az én Byun Baekhyunomra egy költeményként tekinteni. Akárcsak egy vers emberi megtestesülése, olyan, mint azok, amiket ő írt nekem.

Az apró fecnik, amik ott ültek a szekrényemben, mindegyik ugyanúgy címezve.

'Feladó: Byun Baekhyun
Címzett: Űr fiú'

És én voltam az ő űr fiúja. És ő volt az én költő fiúm.

Ő volt az én mindenem.

Ott csillogtak a csillagok a szemeiben, s mikor mellettem volt, a föld a lábaim alatt sokkal gyönyörűbbnek és barátságosabbnak tűnt.

Volt valami abban, ahogy mozgott és abban, ahogy a haja a szemébe hullott.

Mindenemet odaadtam neki, ő pedig elvette mindezt, akárcsak a leggyönyörűbb fekete lyuk.

space boy Donde viven las historias. Descúbrelo ahora