Utállak mert szeretlek (Hermione X Piton)

1. FEJEZET

Nekem sosem volt nehéz a reggeli kelés, mégis aznap reggel azt éreztem, hogy legszívesebben visszafeküdnék az ágyba és egész nap ott is maradnék. Meg is lepődtem ezen ugyanis még csak nem is maradtam fent sokáig. A nagyterem felé haladva Harryékkel, már kezdtem ébredezni aminek természetesen örültem. Tudtam, hogy muszáj az órákon a maximumot hoznom.

A nagyteremben leültünk a helyünkre és az új hírekről kezdtünk el beszélgetni miközben mindenki eszegetett valamit reggelire.

-Azt repesgetik mostanában, hogy jóslástanban új tanárunk lesz.-Mondta Harry mire meglepődve rá néztem. Nem gondoltam volna, hogy aki akkor volt tanárunk felmondott vagy esetleg kirúgták. Sőt, az utóbbin fel is ment bennem a pumpa, hiszen kiváló tanár volt.

-És azt tudni, hogy miért?-Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Ha jól tudom felmondott, de lehet az egész csak valami ostoba kitaláció.-Felelte Harry majd megrántotta a vállát és beleharapott egy almába.

-Én remélem, hogy leváltják, sosem bírtam annyira!-Szólt még hozzá Ron ezzel lezárva a témát. Kár is volt veszekedni rajta, hogy igaz-e a hír vagy nem mert tudtam, hogy úgyis ki fog derülni, vagy aznap vagy az azt követő napokon.

A reggeli további része csöndben, unalmasan telt el. Már ha a csend unalmas valakinek, nekem van amikor csak az jelenti az egyetlen örömöt, valamikor pedig meg tudok őrülni ha csönd van.

Bájitaltan volt az első óránk. Különösebb gondom nem igazán volt vele, szerettem, de nem volt a kedvencem. És nem, nem csak a tanár miatt nem volt a kedvencem.

Ahogy megérkeztünk a terembe gyorsan leültünk a helyünkre mielőtt még Piton professzor megérkezett volna. Semmi kedvünk nem volt ahhoz, hogy mikor beér számon kérjen minket, hogy még miért állunk.

Abban a pillanatban mikor helyet foglaltam a padomban kicsapódott az ajtó és beviharzott rajta a mint mindig mogorva Piton professzor. Őszintén szólva nem is értettem, hogy annak idején minek ültem az első sorba. Sokkal jobban el lettem volna az óráin hátul, de úgy, hogy az első padban ültem mindig én kaptam a legtöbb cinikus hozzászólást illetve kritizálást. Komolyan, néha még abba is belekötött, hogy hogyan áll a hajam!

-Kérem mindenkitől a házi feladatát!-Amint kimondta a szavakat elfogott a pánik. Azt sem tudtam, hogy volt házi feladat!

-Úristen Harry, én nem csináltam meg!-Suttogtam neki miközben egyre szaporábban vettem a levegőt. Ha Piton óráján valakinek nem volt házija akkor órák után segítenie kellett neki különféle dög unalmas dolgokban. És említenem sem kell, hogy nekem semmi kedvem nem volt hozzá.-Nincs esetleg egy másolatod vagy valami?-Kérdeztem még utolsó reményemként.

-Sajnálom Hermione, de nincsen.-Felelte Harry miközben felállt és odasétált Pitonhoz átadni a sajátját. Próbáltam elrejteni az arcomat remélve, hogy nme veszi észre, hogy én nem megyek ki, de persze Pitonnak volt egy olyan képessége, hogy azonnal észrevette, hogy ha valaki sunnyog valamiben.

-Miss Granger, láthatnám a házifeldatát?-Mikor meghallottam a hangját hirtelen felpattantam a helyemről és rá néztem. Szemei sötétek voltak mint mindig, nem lehetett bennük semmit sem látni.

-Öhm, nem csináltam meg.-Feleltem halkan majd lehajtottam a fejemet mire a szemembe hullattok a göndör tincseim.

-Na ezt aztán nem vártam magától!-Emelte fel a hangját mire kicsit összerándultam. Sosem tudtam előtte magabiztos lenni, valahogy a jelenlétével elvette az erőmet.-Órák után jöjjön a büntetésére!-Azzal megfordult és az asztalához sétált. Amint háttal volt nekem kifújtam a levegőt és vissza ültem a helyemre.

Nem tudtam sosem megmagyarázni, hogy pontosan miért is félek tőle, csak egyszerűen amikor felemelte hangját én azonnal összerándultam, még ha nem is nekem szólt.

Már előre féltem a büntetésemtől, hogy mit talál ki nekem.