Utállak mert szeretlek (Hermione X Piton)

3. FEJEZET

Bár attól függetlenül megölt a kíváncsiság, hogy mik voltak azok az okok amik miatt el akarták bocsátani. 

-Srácok, híreim vannak!-Kiáltotta nekünk Ron miközben leült mellénk reggeli közben. Szerencsére már sikerült kialudnom magamat így egyáltalán nem voltam fáradt a naphoz. 

-Na, mit tudtál meg?-Kérdezte Harry felvont szemöldökkel. A szája sarkában már ott bujkált egy hamiskás mosoly mert sejtette, vagy nem is, inkább tudta, hogy Ron biztosan valami hülyeséget fog közölni velünk. De nem így lett. 

-Kiderült, hogy a jóslástan tanárt kirúgták!-Elakadt a lélegzetem. Eszembe jutott, hogy Pitont is ki akarták hajítani.-Lehetséges, hogy amolyan "takarítást" csinálnak a tanárok között itt Roxfortban?-Kérdeztem magamtól miközben kisöpörtem a szememből pár tincset. Igazából az egész hülyeségnek tűnt mivel az iskolában csak is kiváló tanárok voltak akik semmiképpen sem érdemelték meg a kirúgást. 

-Akkor ma gondolom nem is lesz jóslástan óra. Legalább ennyi jó van benne!-Mondta Harry egy mosoly kíséretében. 

-Ez nem csak jó, hanem fenomenális!-Kiáltotta el magát megint Ron mire a körülöttünk lévők mind ránk emelték a tekintetüket. 

-És van még valami híred mára?-Kérdeztem két falat közben.

-Nem mára ennyi volt! Amúgy nézzétek-Mutatott a tanári asztal felé Ron, odanéztünk Harryvel.-Piton nincs sehol sem, lehet végre neki is kitették a szűrét!-Piton professzort tényleg nem láttam sehol sem. Ron megjegyzésén pedig akaratlanul is ökölbe szorítottam a kezemet. 

-Azért te is tudod Ron, hogy jó tanár.-Feleltem visszanézve rá. 

-Ja, de akkor is utálom, egyébként meg minek véded? Nem 'tán puszipajtások lettetek a büntetésed alatt?-Ezt a kérdést jobban gyűlöltem mint az előző megjegyzésest. Tudtam, hogy milyen Ron, de ez már mindennek a teteje volt. 

-Nevetséges vagy.-Jelentettem ki nyugodtan majd felálltam az asztaltól és egyszerűen kisétáltam a nagyteremből. 

A folyosó teljesen üres volt így hamar kiszúrtam az egymagában sétálgató Pitont a gondolataiba temetkezve. 

-Miért mászkál reggeli időben a folyosón, azonnal menjen vissza!-Kiáltott rám mikor mellém ért, már meg sem lepődtem a parancsolgatásán. 

-Sajnálom, de már tele vagyok, azért is jöttem ki.-Feleltem és csak remélni tudtam, hogy végre békén hagy. 

-És akkor nem lehetett volna megvárni a reggeli végét?-Kérdezte felvont szemöldökkel. 

-Már említettem, hogy tele vagyok, szerintem senkit sem zavarok itt a folyosón.-Mondtam már kicsit indulatosabban. Egyszerűen nem értettem, hogy miért kell mindenbe belekötnie! 

Mivel már semmi kedvem nem volt hozzá megfogtam és elsétáltam mellette egy szó nélkül. 

-Szemtelen lány...-Még hallottam ahogy ezt mondta és akaratlanul is elmosolyodtam rajta. 

---------------------------------------------------------------------

Miután vége lett az iszonyúan hosszú óráknak Harryékkel kiültünk az udvarra. Még én is meglepődtem azon, hogy mennyire boldog voltam mikor a bájitaltan órán Piton professzor tanított, legbelül féltem tőle, hogy véglegesen kirúgták. Ron pedig a nap folyamán bocsánatot kért a stílusa miatt amit el is fogadtam. 

-Pfuu, gyerekek durva nap volt!-Mondta Ron miközben leült mellénk a padra.

-De most már végre vége van, és senkinek sem kell büntetésre mennie!-Felelte Harry rám nézve mire elmosolyodtam. Nagyon én sem bántam akkor, hogy nem kell leveleket pecsételnem. 

-Igen, végre nem kell mennem.-Válaszóltam miközben az előttem lévő embereket figyeltem. 

-Hermione!-Kiáltott rám Ron, felé kaptam a tekintetemet ijedten.-Miért nem fogsz már magadnak egy pasit?-Kérdezte miközben felnevetett. Jó kérdés volt. Szemét kérdés volt, de jó. Akkor még egy barátom sem volt, és igazából nem is vágytam rá. A velem egykorú fiúk közül csak is Harryvel és Ronnal jöttem ki, velük is csak baráti volt a viszonyom mindig is. 

-És te miért nem fogsz már magadnak egy lányt?-Vágtam vissza, erre csak lehajtotta a fejét. Legalább befogta a száját.-Na srácok, én megyek! Köszönöm az agyserkentő beszélgetést!-Mondtam majd felálltam és válaszukat meg sem várva visszasétáltam az iskolába. 

Mivel még nem akartam elmenni a klubhelyiségbe elkezdtem sétálgatni a folyosókon a termek között. Sokszor csináltam ugyanezt, unaloműzésképpen, közben néha olvasgattam, de általában csak csöndben egyedül mentem körbe-körbe.

Mikor a bájitaltan teremhez értem furcsa hangokat halottam. Pontosabban Piton hangját véltem felfedezni amint éppen borzasztóan hamiskásan énekel. Alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magamat rajta. Amilyen lassan és halkan csak tudtam résnyire kinyitottam az ajtót. Komolyan, ha nem látom azt a jelnetet akkor biztosan nem hiszem el. Piton az asztalon állva énekelt kezében egy vodkásüveggel. Így már teljesen érthető volt a viselkedése. Majd teljesen benyitottam az ajtón, és lehetséges, hogy ez volt életem legjobb döntése, hiszen így kezdődött minden.