Utállak mert szeretlek (Hermione X Piton)

7. FEJEZET

-Hülyeség ez az egész.-Mondtam, de ekkor már mindegy volt mert Piton az ajkaimra hajolt és közelebb húzva magához csókolta  a szám.

Átkaroltam a derekát és még közelebb húzódtam hozzá. Sajnos itt már nem bújhattunk az mögé, hogy ittas állapotban voltunk mert az agyunk teljesen tiszta volt. 

Különleges érzés volt közel lenni hozzá. Csak borzongott az egész testem és valószínűleg ha nem tart meg  karjaiban akkor össze is estem volna. 

Egy hirtelen mozdulattal eltolt magától majd a földet kezdte el nézegetni, mintha olyan érdekes lett volna. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem, nem tudtam tisztán gondolkodni. 

-Sajnálom Hermione, hogy megint összezavartalak. Ez az én hibám volt, ígérem, hogy soha többet nem fordul elő.-Ahogy beszélt velem olyan más volt. A hangja nem volt dühös, halkan beszélt és elkeseredetten. Fájdalmasan felnevettem.

-Semmi baj, nem számít.-Semmi sem számított és ez volt benne a legrosszabb. Azt akartam, hogy számítson neki valamit. Akkor ott az járt a fejemben, hogy a korkülömbség mennyire megmutatkozik ebben a szituációban. Mert a fiatalnak számít egy csók, az idősebbnek pedig nem jelent semmit.  

Gyorsan kikerültem és visszasiettem a terembe ahol a próba volt. 

Piton aznap már nem jött vissza a próbára. Mikor én beértem mindenki rám szegezte a tekintetét, Harry pedig rögtön odarohant hozzám, hogy megkérdezze mi történt. Azt mondtam, hogy rosszul lettem, de már semmi bajom sincsen és igazán nincs oka az aggodalomra. McGalagony tanárnő miután leültem elmondta, hogy holnap osztják ki a szerepeket, három főbb szerep volt, és természetesen mindenki azokra pályázott. 

-Te találkoztál Pitonnal miután kirohantál?-Kérdezte Harry már a klubhelyiség felé tartva. Már nagyon fáradt voltam, és semmi kedvem sem volt a kérdésekhez. Csak le akartam feküdni és kialudni magamat. És még hozzá ahogy feljött Pitonról a téma úgy éreztem, hogy csak megforgatják a szívemben a beledöfött kést.

-Nem, nem találkoztam vele. Miért kérdezed?-Nyílván nem mondtam el, hogy találkoztam vele. Azt meg már végképp nem, hogy meg is csókolt. 

-Ja csak mert utánad ment.-Felelte Harry egy vállrántás kíséretében. Közben mellettünk Ron nem is figyelve ránk buzgón tanulmányozta a papírt amit kaptunk. Arra volt leírva, hogy mit is fogunk majd eljátszani. 

-Nos ezek szerint nem utánam indult el.-Mondtam lehajtott fejjel. Le sem tudtam volna tagadni, hogy milyen szar kedvem van. 

-Minden rendben van Hermione?-Meglepődtem, hogy pont Ron kérdezte előszőr ezt meg tőlem. Persze mindig is jó barátok voltunk, de sosem voltunk lelkizős típusok. Könnyes szemekkel rá néztem, és válaszadás helyett csak átöleltem a mellettem álló Ront.-Mégis mi borított ki ennyire?-Jött az újabb kérdés, de továbbra sem tudtam válaszolni. Szorosan visszaölelt, én pedig a vállán sírtam ki magamat. Jól esett kiengedni magamból végre a feszültséget úgy, hogy nem gondoltam a következményekre. 

Pár perc elteltével elengedtem Ront és letöröltem a könnyeimet az arcomról. 

-Jézusom Hermione, te még sosem borultál ennyire ki!-Mondta Harry miközben odalépdelt hozzám és aggódó tekintettel vizslatott.-Nekünk bármit elmondhatsz.-Hát azért meg néztem volna a fejüket, hogyha abban a másodpercben elmondok nekik mindent! 

-Már nincsen semmi baj sem!-Feleltem és az arcomra erőltettem egy mosolyt.

-Ugyan már Hermione látszik rajtad, hogy egyáltalán nem vagy jól!-Miközben Ron ezt mondta Piton haladt el mögötte aki engem méregetett. Persze ő is látta, hogy milyen állapotban vagyok és nem tudom, hogy ezért-e, de amilyen gyorsan csak tudott el is rohant.