Utállak mert szeretlek (Hermione X Piton)

9. FEJEZET

Aggódtam, úgy aggódtam mint még sohasem érte.

A második órára már reményvesztett arccal mentem. Még be nem ért a tanár a terembe végig futtattam a szemeimet a darabon. Egy nagyra törő tanárról szólt akinek még ha jól emlékszem egyszer hallottuk is a nevét. Arthur Benward aki pedig a szerelmét játssza-és ezt a szerepet ajánlotta nekem Piton- Margaret Shay. 

Arthur pont olyan volt mint Piton. Ugyanolyan gőgös és öntelt személyiséggel rendelkezett, de mégis ellágyult a szíve ha Margaretről volt szó. Egyébként Arthur Benward életéről íródott egy könyv is amit a közeljövőben sikerült is elolvasnom. 

Szóval az a lényeg, hogy teljesen magával ragadott a történet és teljes szívemből reméltem, hogy sikerül megkapnom Margaret szerepét. 

Mikor belépett a tanár levettem a szememet a lapról és lehetőleg próbáltam arra koncentrálni, hogy mit mond. "Gyerünk Hermione figyelj oda!"-Mondtam magamnak és magamban még mosolyogva elképzeltem, hogy ezt, hogy mondaná Piton: Miss. Granger, haladéktalanul fejezze be a gondolkozást és figyeljen ide!"-Akkor először örültem volna ha ezt hallom.

___________________________________________________

Miközben tartottam a próbára reméltem, hogy Piton már jelen lesz. Ám mikor beértem csalódottan vettem észre, hogy csak McGalagony tanárnő van jelen. Rám mosolygott mikor beértem, majd kérte, hogy üljek le a többi diák közé. 

Mivel én értem be utoljára becsukta utánam az ajtót majd visszasétált a kis színpadra. 

-A mai próbán fogjuk kiosztani a szerepeket, de előtte még szeretném elmondani, hogy mindnyájatok nagyon jó volt! Büszkék lehettek magatokra.-Mondta McGalagony tanárnő ránk nézve. Nagyon nem számított, mert azért senki sem akart felnőttként színész lenni, ez a darab inkább csak szórakozás volt. Hátra fordulva láttam, hogy Harry és Ron mögöttem ülnek, mikor megláttak rám vigyorogtak, én visszamosolyogtam majd újra a tanárnő felé fordultam.-Timothy Torres-Timothy volt szintén az egyik főbb szereplő a történetben. Tanár volt.-karakterét Harry Potter kapja meg a Griffendél házból!-Harry felállt és megköszönte, miután  visszaült a helyére a tanár folytatta. Még McGalagony tanárnő sorolta fel a többi mellékszereplő nevét, én sosem hallottam utána az én nevemet. Őszintén szólva reméltem, hogy nekem nem egy fát kell majd eljátszanom vagy valami. Az azért elég vicces lett volna.-Arthur Benwardot, Ron Weaslay fogja játszani, Margaret Shayt pedig a csodás alakítást nyújtó Hermione Granger.-Hirtelen nem hittem a fülemnek. Először is nem hittem el, hogy én kaptam meg a szerepet, másodszorra pedig, hogy Ronnal kell eljátszanom a szerelmes párt. 

Halkan megköszöntem majd elvettem vagy egy tucat lapot amit McGalagony tanárnő a kezembe nyomott. A szöveg volt az. Szerencsére nem jelentett problémát a sok szöveg mivel mindig is jó voltam a magolásban. 

A próba további részén átvettük a történetet, illetve pár maradék szerep is ki lett osztva. 

-Nem gondoltam volna, hogy mi hárman ilyen jó szerepeket kapunk!-Mondta Harry már a Griffendél klubban. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy egész nap nem láttam Piton professzort. 

Persze rajtam kívül senki sem hiányolta őt-ami persze nem meglepő ha a modorát nézzük.-így hát nem is esett róla szó. De ha esett is, mindenki hálát adott az égnek, hogy nem látjuk!

-Nekem mondod? Enyém a főszerep!-Kiáltotta Ron egy levakarhatatlan mosollyal a száján.-Te nem is örülsz Hermione, Margaret szerepének?-Kérdezte egy kis csend után. Felé néztem a kanapén. Igazából alig figyeltem rájuk, ami nem volt szép tőlem.

-De, persze, hogy örülök!-Feleletem mosolyt erőltetve az arcomra.-Nem haragszotok ha most itt hagylak titeket, fontos dolgom akadt.-Mondtam majd válaszukat meg sem várva hagytam el a helyiséget. 

Már nem bírtam tovább. Muszáj volt megkeressem, vagy csak megtudnom, hogy mi történt vele.

A Mardekár ház felé indultam Piton szobája felé. Persze tudtam, hogy csak úgy nem tudok benyitni a szobájába, de reméltem, hogy esetleg a kopogásomra ajtót nyit. "Ha egyáltalán ott van" Gondoltam magamban, és már majdnem visszafordultam, mikor hallottam egy igen csak nagy ajtócsapódást. Lentről a pincéből jött. Igen, egészen biztos voltam benne, hogy ott csapta valaki be az ajtót. 

Tudtam, hogy ő volt az. Ez olyan mint mikor te rögtön megérzed azt amikor belép a helységbe ahol vagy az aki tetszik neked, és rögtön odakapod a tekintetedet. Érzed az energiáját, vagy nem is tudom, ez olyan megmagyarázhatatlan. 

Kissé idegesen lefelé indultam a lépcsőn. Amint leértem egy igen csak nagy vasajtó tárult elém. Ha jól emlékszem még valaki mesélte, hogy Piton ajtajára semmilyen varázsige nem hat, pedig már többen is próbáltak bejutni. Tehát nem számíthattam a pálcám segítségére. 

Amilyen erősen csak tudtam elkezdtem kopogni az ajtón. Abban sem voltam biztos, hogy megtudja hallani a vastag ajtón keresztül az én gyenge kopogásomat. 

-Hermione vagyok!-Kiáltottam mire lépteket kezdtem el hallani az ajtó túlsó végéből. Pár másodpercen belül hatalmas nyikorgással kinyílt az ajtó és szembe találtam magamat Pitonnal. El sem hittem, hogy végre látom. El sem hittem, hogy él!-Hol voltál egész nap? Azt hittem...azt hittem, hogy te...-Letöröltem egy könnycseppet az arcomról. Még kimondani is rossz volt. Megfogta a kezemet majd behúzott az ajtón és becsukta utánunk. 

-Sajnálom, hogy miattam kellett aggódnod. Igazából azt hittem, ha nem mondok semmit sem akkor nem fog érdekelni, de úgy tűnik, hogy tévedtem.-A hangja rekedt volt, a szemeibe pedig könnyek gyűltek.-Én elájultam reggel, mert már napok óta alig ettem-Nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, csak átöleltem. 

-Csak mond, hogy nem miattam nem ettél!-Őszintén reméltem, hogy nem miattam volt ez az egész. A vállába temettem az arcomat, és úgy szorítottam magamhoz mintha sosem akarnám elengedni. 

-Most már mindegy Hermione, jól vagyok.-Felelte, és ebből rögtön tudtam, hogy bizony miattam volt. Felvett a karjaiba majd az ágyához vitt és leültünk rá. Mivel én nem akartam elengedni és erősen szorítottam a lábaimmal a derekát az ölében velem ült le. 

Végigsimítottam a haján ami meglepően selymes volt, mire akaratlanul is elmosolyodtam. 

-Min vigyorogsz?-Kérdezte miközben eltolt egy kicsit magától, hogy a szemeibe nézzen. 

-Azon, hogy milyen selymes a hajad.-Feleltem őszintén. Piton először mogorva arcot vágott, de aztán elmosolyodott. 

-Hihetetlen vagy.-Mondta majd magához húzott egy forró csókra. Hihetetlen érzés volt, újra érezni az ajkait. 

-Aludhatok ma itt?-Kérdeztem mikor elváltak az ajkaink. Összeráncolta a homlokát. 

-Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne...-Felelte lehajtva a fejét. Az állánál fogva visszahúztam és belenéztem a sötét szemeibe.

-Veled akarok maradni.-Jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. A szeme az ajkam és a szemeim között cikázott, majd vágytól telt arccal ezt felelte:

-Nem bánom, maradj.