Utállak mert szeretlek (Hermione X Piton)

12. FEJEZET

Ezért ideje volt szembenéznem a döntésem következményeivel amit mindennek lehetett mondani csak jónak nem. 

Pár másodperc után felkeltünk a földről. Letöröltem a könnyimet majd Ronnal a nyomomban befelé indultam. 

Csak elakartam tűnni. Azt akartam, hogy azonnal elnyeljen a föld és soha többet vissza se térjek. Miért nem volt erőm szembe szállni Ronnal?! Igazat mondtam mikor azt mondtam, hogy sosem tudnám a  barátaimat elhagyni. De én Piton sem akartam elhagyni! 

Tudtam, hogy Piton összefog törni teljesen, és miután elhagyom már soha többet nem fog megnyílni senkinek sem. Örökre elzárja magát az érzésektől. 

Sóhajtva beléptünk az iskolába és abban a pillanatban meg is pillantottam Pitont aki Dumbledorernak magyarázott éppen valamit. Láttam rajta, hogy borzasztóan ideges. 

-Hát itt vannak!-Futott oda hozzám McGalagony tanárnő jobb oldalról. Megfogta Ron karját és Dumbledore elé vezette. 

Piton lövellt Ron felé egy bosszús pillantást, de Ron csak önelégülten rá vigyorgott. 

-Többé már nem a tiéd.-Mondta Ron Pitonnak mikor odaértek hozzájuk a tanárnővel. 

-Annyit mondhatok, hogy mélységesen csalódtam önben, és azt hiszem, hogy a családja sem fog mást mondani ha megtudják.-Jelentette ki Dumbledore mire Ron heves tiltakozásba kezdett, hogy ne mondja el a szüleinek, de válaszadás helyett csak elvezették McGalagony tanárnővel. 

Piton maradt és amint négyszemközt maradtunk odajött hozzám. 

Nagyon is szomorú pillanat volt ez. Tudtam, hogy Ron sosem bocsátaná meg ha nem mondanám meg Pitonnak kerek-perec: Nem kell nekem. 

Viszont azt is tudtam, hogy a professzor nem hagyná annyiban ha megtudná, hogy Ron miatt és tulajdonképpen Harry miatt is döntöttem így. Ezért hazudtam. 

És megbántottam, ahogy csak tudtam, hogy meggyűlöljön. 

Mert jobb ha gyűlöletet érez mintha szomorú. Nem tudnám elviselni ha miattam lenne szomorú, ezért inkább utáljon.

-Jól vagy, nem bántott?-Kérdezte rögtön mikor elém ért miközben gyengéden megfogta a kezemet. Jól esett az érintése, bár tudtam, hogy nem lenne szabad. 

-Kérlek ne!-Kiáltottam fel miközben kirántottam a kezéből a sajátomat. Buzgón nyeltem vissza a könnyeimet, hogy ne lássa mennyire szomorú vagyok ebben a pillanatban. 

-Mi a baj, mi történt?-Szinte éreztem ahogy a szíve egyre hevesebben ver. Tudta, hogy valami nincsen rendben. Nyilván látta rajtam, mert hátrébb lépett és máris tartózkodóbb lett amitől még rosszabbul éreztem magamat. 

Itt és most teszem tönkre teljesen lelkileg. Ki miatt is? Ron...

-Az történt, hogy elegem van ebből, semmit sem érzek irántad, és te elvetted tőlem az ártatlanságomat!-Üvöltöttem neki minden erőmből. Reméltem, hogy hiteles, és az is volt. Piton könnyes szemekkel vizslatott, de én itt még nem álltam le. Ó, nem! Nem éreztem, hogy hol kell meghúznia  határt!-Undorodok tőled és attól aki vagy! Egy senki vagy aki még a tanításra sem képes, soha többet nem akarlak meglátni a  közelemeben!-Miután befejeztem üres tekintettel bámultam magam elé. 

Pitonnak semmit sem láttam a szemében. Eltűnt a csillogás és újra érzéketlen fekete lett. Teljesen széttéptem lelkileg és ezen már nem lehetett változtatni. Azt hiszem, hogy fel sem fogtam a súlyát a tetteimnek. Fel sem fogtam, hogy mi lesz ennek a következménye. Fel sem fogtam, hogy mit is tettem most vele. 

-Sajnálom.-Mormolta majd a lehető leggyorsabban elrohant. Eltűnt mint egy árny. Úgy éreztem mintha vele együtt távozott volna a szívem másik fele is. 

Sziasztok! Elég durvára sikerült ez a fejezet, és azt hiszem, hogy készüljetek fel a következőre már most, mert az még húzósabb lesz! :D Nemsokára érkezik a következő fejezet! :)