Friends with Benefits (Vkook)

Kávéfolt

Üdvözlet, kedves idetévedtek! ^^

Máris megköszönöm, hogy bekukkantottál ebbe a sztoriba, még ha nem is fogod végigolvasni! 😁

Ez az első fejezet, melyben Jungkook elkéri Tae pulcsiját, Taehyung pedig gyanútlanul odaadja neki.

Jó olvasást! ❤️

/TAEHYUNG/

A nap még rejtőzködött a hegyek mögött, mikor a telefonom csipogása felriasztott. Az álmomból kirántva kaptam az idegesítő készülék után; egy rövid, emojik nélküli üzenet várt rám, de hiába a ridegsége, a szívem így is gyorsabban dobogott tőle.

Jeon Jungkook.

"El fogsz késni. Kelj fel."

Az ablakom felé tekintettem, ami szemben volt az övével. Mióta az eszemet tudom, szomszédok vagyunk. Anyu és az ő anyukája is egy iskolába jártak, barátnők voltak, így evidens volt, hogy mi is ismerni fogjuk egymást. Egy óvodába kerültünk, aztán osztálytársak lettünk; most pedig középiskolások vagyunk. Anyu és apu bérelnek nekem egy lakást az övével szemben, hogy ne kelljen beutaznom a fővárosba minden reggel; Jungkook-ah teljesen véletlenül lett így is a szomszédom, de nagyon örülök neki. Minden reggel láthatom az ablakból, ahogy felkel; látom, mikor leckét ír vagy mikor csak fáradtan fekszik az ágyban.

– Jungkook-ah! Nem ébreszthetsz csak így fel, egy üzeneten keresztül! – kiabáltam, miután mindketten kinyitottuk az ablakunkat. Ő csak rám mosolygott, amitől a ketyegőm újra kihagyott egy ütemet. Szeretem, mikor mosolyog. Szeretem látni, ahogy a szemei félholdacskákká alakulnak, és ahogy a telt ajkai közül kivillannak a hófehér fogai.

– De most tettem meg.

– Menjünk együtt, várj meg, oké?

Tudtam, hogy gyorsan el kellett készülnöm; sosem vár rám túl sokáig, legtöbbször mindig futnom kell utána, de nem bánom, amíg együtt megyünk iskolába, és mellette lehetek.

– Tíz perc, és indulok.

– Tíz?! – adtam hangot a meglepettségemnek.

A telefonomra kaptam a szemeimet; valóban eléggé késésben voltunk már, igyekeznem kellett.

– Ha nem tetszik, itt is hagyhatlak!

A mogorva válasz hallatán csak vigyorogtam; ilyenkor a legaranyosabb, nem is tudja, milyen hatással tud rám lenni.

– Mindjárt kész vagyok, várj meg lent, oké?!

– Oké.

Lassan két éve vagyok belé szerelmes. Először nem akartam elhinni, azt hittem, hogy ez is csak egy újabb hóbortom, mint Sooyoung. De vele teljesen mást éreztem, mint azzal a lánnyal; alig tudtam rendesen a szemébe nézni a róla alkotott képzeleteim miatt; rettentően szégyelltem magam és undorodtam attól, amit akartam. Nem akartam elfogadni ezt az érzést, és inkább Jungkookot is ellöktem magamtól; de az csak még rosszabb volt, mikor mással láttam.

Mikor barátnője lett, reménykedtem, hogy minél előbb szakítanak. Nem mintha nem kedveltem volna a lányt, nem zavart volna, ha nem vele lett volna. Gyűlöltem, mikor előttem fogták egymás kezét vagy mikor Jungkook előttem húzta őt magához egy puszira; de az első csókját mégiscsak tőlem kapta....

Akkor talán már fél éve szerelmes voltam belé, le sem tudtam róla venni a szemeimet. Minden egy unalmas nappal kezdődött, unalmas órákkal, unalmas gondolatokkal.