Friends with Benefits (Vkook)

Osztálykirándulás

Üdv! 😁

A kilencedik fejezetben a kedvenc osztályunk kirándulni megy, ahol Suga feltárja piciny lelkét Jungkooknak, aki közben fiává fogadja Namjoont.

Kellemes olvasást! ❤️

/JUNGKOOK/

Ma ki kell költöznöm.

Bár eljött a nap, mégsem volt kedvem pakolni, és az egész dolgot inkább húztam. Tegnap előtt azt hazudtam Taehyungnak, hogy még mindig nem javították meg a légkondit, de valójában már lassan egy hete kész volt, csak... hát, igen, sokkal jobb Taehyunggal egy hűvös szobában, mint Taehyung nélkül.

Csak egy dolog miatt voltam mégis hajlandó elmondani az igazat és elbúcsúzni a közös alvásoktól, az pedig a tény volt, hogy egy héten belül vizsgát kellett tennünk az éves tananyagból. Matek, történelem, irodalom, nyelvtan és idegen nyelv. Alig vártam.

Namjoon kemény srácnak tűnt, de valójában ő volt a legstréberebb ember, akit ismertem. Egész évben lelkiismeretesen tanult, így nagyon nem tarthatott a vizsgáktól; nem úgy, mint Taehyung, aki az utolsó hét közepén kérte el az előbbi jegyzeteit. Én azért valamennyire törekedtem a jó átlagra; készültem a vizsgákra, de Taehyung mellett ez nehéz dolognak bizonyult, mert mindig elvonta a figyelmemet.

Mikor elterveztük, hogy majd együtt tanulunk, az átfordult valami másba; egyszer csak azt vettem észre, hogy Taehyung az asztalon feküdve figyelte minden mozdulatom, aztán valahogy történtek a dolgok – odahajoltam egy csókra, aztán a következő pillanatban már az asztal tetején ültem, miközben ő a combjaim között térdelt.

Bár abból a bizonyos buliból úgy indultunk el, hogy átlépjük az utolsó határt is, a végső pillanatban meggondoltuk magunkat.

Jó, valójában összevesztünk azon, hogy ki legyen felül, de ez lényegtelen.

Nem is értem, hogy Taehyung hogyan gondolhatta, hogy majd én tökéletes leszek alárendeltként. Mikor közölte, hogy forduljak a hasamra, azt hittem, hogy lefejelem, és annak ellenére is elment a kedvünk az egész dologtól, hogy szerintem nem csak én akartam.

Lehet valaki ennél szerencsétlenebb? És amúgy is, hogy mondhat valaki ilyet csak így, random?

– Min gondolkodsz?

A gondolataim mindig aktuális tárgya bociszemekkel vizslatott, miközben lustán heverészett a kanapén. Megfenyegettem, hogy ne zavarjon tanulás közben, és úgy tűnik, hatásos volt, amit mondtam. Igen, a szokásos szöveg; nem hagyom, hogy megcsókolj.

– Azon, hogy miért vagyok még itt, mikor már otthon is lehetnék – csipkelődtem, mire ő nyújtózott egy nagyot, és felemelkedett a kanapéról. Úgy közeledett felém, mint egy tigris, ami a vacsoráját cserkészi be; csakhogy a ragadozó nézését én inkább komikusnak találtam, mint erotikusnak.

Majdnem fel is nevettem rajta, de ő előbb hallatta a hangját:

– Emlékeztesselek rá?

Már emlékszem.

-BTS-

Fura volt a saját szobámban tanulni; hiányzott mellőlem Taehyung fecsegése. Már megszoktam, hogy a tanulás első húsz perce után a szentem türelmetlenné vált és inkább valami izgalmasabb dolgot akart csinálni; ezúttal viszont senki sem zaklatott a csókjaival, még egy árva üzenetem sem jött Taehyungtól.