Friends with Benefits (Vkook)

Legyél a barátnőm

Üdvözlet! 😁

A tanévből eltelt első hét alkalmából itt a következő fejezet, melyben Jungkook végre sarokba szorítja Taehyungot. 😈

Ezzel a fejivel most nem vagyok kibékülve, de már nem tudtam mit javítani rajta, újraírni meg nem akartam, így... hát, kell ilyen is... 😂😅

Jó olvasást! ❤️

/TAEHYUNG/

Őszintén szólva teljesen meglepett Kook vallomása, nem is tudtam rá mit reagálni. Persze, örültem neki, de másnap nem tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá; nem tudtam, hogy ezek után mik vagyunk egymásnak.

Szeretők? Szerelmesek? Vagy nem is azért vallott, hogy változtathasson valamin?

Miért nem válaszoltam neki? Akkor minden sokkal tisztább lenne.

A reggeli is kínos csendben telt, főleg, miután Jungkook nagyanyja egy "sebet" fedezett fel a nyakamon. Fülig vörösödve takartam a nyomot, amit Kook hagyott rajtam; nem mertem sem az ő, sem a nagyszülei szemébe nézni. Szerencse, hogy nem volt szemüveg a mamin.

Talán rossz ötlet volt odaadnom magam neki, most minden olyan zavaros köztünk, és őszintén szólva ő sem erőltette ezt a színvallásos dolgot.

Lehet, hogy úgy volt vele, hogy ő megtette, amit neki meg kellett tennie, és most én következem.

Tudtam, hogy várt. De ez nem könnyítette meg a helyzetemet, nem tudtam, hogyan hozakodhatnék elő a témával, és négy nap elteltével is ugyanolyan tanácstalan voltam, mint előtte.

Rohanjam le? De mi van, ha a nagyszülei meghallanak minket? Mi van, ha idő közben Kook megsértődött rám?

– Hé, Taehyung.

Összerezzentem Jungkook hangjára, és abbahagytam azt, amit addig monoton módon csináltam, miközben a gondolataimba merültem – tehát letettem a kezemben lévő tányért. Éppen mosogattam, mivel Halmeo-nim megkért rá, én meg szívesen segítettem, végül is ez olyan volt, mint egy nyaralás – ingyen, Kookkal, és szerettem volna valamit segíteni ezért cserébe.

– Hmm?

– Rosszat mondtam?

Beharaptam a számat, és inkább minden figyelmemet a mosatlanoknak szenteltem, ahogy újra suvickolni kezdtem. Nem akartam így viselkedni, de Jungkook nem a legjobb alkalmat választotta a beszélgetésre. A nagyszülei a szomszéd szobában nézték a tévét, és nagyon nem vágytam arra, hogy meghalljanak minket.

Rettegtem, és először ijedtem meg az érzelmeimtől igazán.

– Ezt hogy érted?

– Azon az estén.

Válaszul csak megráztam a fejem.

– Nem beszélhetnénk ezt meg később? A nagyszüleid...

Kényelmetlenül feszengtem, és csomó keletkezett a torkomban. Akárhányszor határozom el magam arra, hogy majd színt vallok, sosem sikerül, mert az utolsó pillanatban berezelek, és meggondolom magam.

– Nem! Azt mondtad, legyek veled őszinte. Az voltam, akkor most mi a bajod? Napok óta hagylak, hogy emészd a dolgot.

– Nincs semmi bajom, csak...

– Jó. Nem kell most válaszolnod, majd este beszélünk.

És ennyiben is hagytuk a dolgot; nem is válaszolhattam, mert Kook idegesen elhagyta a konyhát.