Friends with Benefits (Vkook)

Űr

Üdvözlet! 😁

Meg is hoztam a kövi fejezetet, melyben Jungkook nagyszüleihez kalauzollak el benneteket, s kedvenc párosunk tojásokat szed. Na de még milyen tojásokat!

Kellemes olvasást~! ❤️

/JUNGKOOK/

A nyári szünetek unalomból állnak.

Legalábbis akkor, ha a szüleid száműznek egy hétre a nagyszüleidhez, akik egy unalmas falucskában élnek vidéken, távol a város zajától, pörgésétől.

Szerencsére azonban Taehyung is velem tartott; nem sokáig kellett győzködnöm a nagyit, ugyanis úgy gondolta, hogy majd elkél a segítség a kertben, Tae családja pedig amúgy is vidékről származott. Persze, ez a barátom esetében semmi jelentőséggel nem bírt.

– Bepakoltál? – érdeklődtem az emlegetett csomagjára pillantva; csak egy apró bőröndöt húzott maga után.

– Be – hangzott az egyszavas válasz.

– Biztos?

– Persze. Csak egy hétre megyünk, nem?

– De, de...

– Raktam be öt pólót és négy gatyát, majd mosom őket.

Miután elmagyarázta, hogy miért nem készült nagyobb csomaggal, bepakoltuk a bőröndöket apu kocsijának csomagtartójába, és elfoglaltuk a hátsó üléseket. Én két utazótáskát is megtöltöttem – az egyikben a ruháim sorakoztak, a másikra pedig a kedvenc párnám miatt volt szükségem, amit mindig, mindenhová magammal cipeltem. Még a dzsungelben is biztosan elintéztem volna, hogy velem lehessen.

Anyu integetett nekünk, mikor apa beindította a kocsit, és az útra kanyarodtunk, mi pedig vigyorogva visszaintettünk neki. Junghyun nem jött velünk, mivel edzőtáborban volt, de ennek csak örültem.

Az autóút két órás volt – az elején még beszélgettünk, de aztán egy kicsit elálmosodtam, és az ablakon keresztül figyeltem a mellettünk elsuhanó alakokat, melyek a sebesség miatt eltorzultak, később pedig arra lettem figyelmes, hogy Tae rázogatta a vállam.

Tehát sikerült bealudnom.

– Megérkeztünk, Juan Cock – fújt a fülembe, amitől kirázott a hideg. Ő csak vihogott egy sort a szerinte fergeteges humorán, aztán a csomagtartóból apa segítségével kipakolta a cuccokat, és átnyújtotta nekem a bőröndjeimet.

A nagyszüleim rendes, de szigorú emberek voltak. Nagyapa mindig favicceket mesélt, és nagymamával mindig egymáson élcelődtek; néha a piszkálódásuk emlékeztetett arra, amit mi műveltünk Taehyunggal. Egyetlen egy tulajdonságukat nem szerettem – minden egyes adandó alkalommal a számba rágták, hogy a következő látogatásomkor majd mutassam be nekik a barátnőmet. Rettenetesen maradi emberek voltak, és a melegség nem létezett a szótárukban. Nagypapa úgy gondolta, a homoszexualitás egy betegség, amiből ki lehet gyógyulni, nagymama pedig egyenesen a sátán művének tartotta, ezért rettegtem elmondani a családomnak, hogy mit éreztem Taehyung iránt.

– Hé, mami! Megjöttek az unokák!

Papa bekiabált a konyhába, mire mama kijött, és mindkettőnket körbepuszilgatott. Taehyung nem egyszer jött velem vidékre, emiatt ismerték őt, és szerették is.

Főleg mama, mert mindig háromszor evett a húsleveséből.

– De megnőttél, mióta utoljára láttalak, Jungkook-ah! De te sem panaszkodhatsz, Taehyung-ah!

– Köszönöm, Halmeo-nim.

Taehyung kicsit meghajolt, és csendben tűrte, ahogy a nagymamám az arcát gyürkézte. Elég vicces volt a látvány, és kárörvendve figyeltem, míg én nem következtem.