Friends with Benefits (Vkook)

Tetszeni akarok neked

Üdvözlet! 😁

Itt a következő fejezet, melyben Jungkook - megint - álmodozik, Jimin pedig félmeztelenül fogdossa Taehyungot...

Kellemes olvasást! ❤️

/TAEHYUNG/

Teljesen lesokkolódva álltam az ablakban, és csak néztem, ahogy Jungkook...

... A francba, még rágondolni is rohadt kínos! Mit gondolt? Miért nem húzta le a redőnyt? Bárki megláthatta volna, nem csak én! És mit keresett rajta a pulcsim? Csak a kezébe akadt? Vagy direkt volt ott?

... Szerelmes belém?

Nem, biztos, hogy nem. Maximum elragadta a hév vagy ilyesmi. Nem lehet szerelmes, mert akkor nem lenne velem ilyen rideg. Valószínűleg úgy ugrálna körülöttem, mint ahogy azok a lányok, hogy felfigyeljek rá, és lesné minden kívánságomat. De erről szó sincs; néha még el is lök magától.

Mostantól hogyan fogok a szemébe nézni? Mit fogok mondani?

Ő mit fog mondani? Magyarázkodni fog? Vagy észre sem vette, hogy a kezében volt a pulóverem?

Úgy teszünk majd, mintha semmi sem történt volna?

Talán ez lenne a legjobb; ha most ráírnék, és érzékeltetném, hogy nem változott meg ezért a róla kialakított véleményem, talán ő sem érezné magát kínosan.

Jézus, micsoda sebességgel húzta el a függönyt!

Megráztam a fejem, hogy kiszálljanak belőle az ehhez hasonló idióta gondolatok, és elővettem a telefonom. Kis hezitálás után úgy döntöttem, ráírok; bár nem igazán tudtam, mit mondhatnék neki ezek után. Lazának akartam tűnni, úgy akartam tenni, mintha semmi sem történt volna, ugyanakkor érinteni is akartam a témát, hogy tudja, nem feszélyez engem.

„Máskor húzd el a függönyt!"

Vagy ez túl lekezelő? Olyan, mintha lenézném amiatt, amit tett, nem igaz? Ha egy kacsintós szmájlit is odabiggyesztenék, az olyan lenne, mintha gúnyolódnék?

Remegtek az ujjaim az izgatottságtól, miközben bepötyögtem egy újabb üzenetet; de szerencsére az elhúzott sötétítők miatt ezt ő nem láthatta.

„Viszont megnyugodva látom, hogy az enyém még mindig nagyobb :P"

Uh... hogy ez mennyire kínos... ráadásul nem is válaszol rögtön! Lehet, hogy most fél attól, hogy elítélem amiatt, amit láttam?

Már éppen kezdték volna ellepni az agyamat az idiótábbnál idiótább gondolatok, mikor a mobilom megcsörrent; azonnal megnyitottam az üzenetet, és megkönnyebbülve felsóhajtottam a tartalmán.

„Idióta."

Talán két nap múlva csak röhögni fogunk az egészen, és szívathatom ezzel egy életen át.

Nagyon remélem, hogy emiatt nem fogjuk kínosan érezni magunkat egymás közelében...

-BTS-

/JUNGKOOK/

Írjak neki? Ne írjak?

A kérdés percek óta kavargott az elmémben megválaszolatlanul. Végül úgy döntöttem, hogy egy üzenet nem árthat; és legalább ő sem fog elkésni.

Talán nem vette észre, hogy a pulcsi, amit magamhoz szorítottam, az övé volt. Vagy csak nem akarta említeni? Még mindig ég a fejem, ha az üzeneteire gondolok.