Friends with Benefits (Vkook)

Rajtakapva

Helló~!

Bár nem érzem túl fényesen magam, hoztam egy új fejezetet, és tovább imádkozom azért, hogy ne betegedjek le még jobban, mert nem jó egyedül történelem témazárót és matek röpit írni...

De mi is várható ebben a fejezetben? Például megismerhetjük Junghyunt, Jungkook bátyját egy kínos szituációnak köszönhetően...

Jó olvasást~!

/JUNGKOOK/

– Akkor legyél a barátnőm, Jungeun-ah.

– Hát, ha nem zavar, hogy pöcsöm van, szívesen vállalom a szerepet.

Taehyung végre aznap először elmosolyodott, és magához húzott egy csókra. A szájába mosolyogtam, ahogy eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ez volt a kapcsolatunk első csókja, de nagyon reméltem, hogy még sok lesz.

– Még mindig szeretnél zuhanyozni?

– Nem, de...

– Mamáék alszanak, nem lesz semmi baj, megnéztem.

Ennyivel le is tudtam Taehyung tiltakozását; engedte, hogy az ágy felé húzzam. Most én akartam őt kényeztetni; tudtam, hogy nem fogom tudni visszaadni azt, amit ő adott nekem aznap este, de ettől függetlenül próbálkozhattam, nem igaz?

– Amúgy... jól vagy? Mármint akkor...

Kicsit szégyelltem ilyesmit kérdezni ennyi idő elteltével, de tudni akartam, és hamarabb nem volt rá módom. Az együttlétünk első felében nem úgy tűnt, mintha élvezte volna a dolgot, hiába bátorított a folytatásra, most pedig nem akartam olyasmit tenni, amit ő nem akart igazán. Most az ő tempójában, az ő vágyai szerint akartam cselekedni.

– Jó volt, Jungkook, ne aggódj. Amúgy is; én akartam, szóval...

– Köszönöm. És én is akartam.

Újabb csókban forrtunk össze; igazából nem is tudtam, mit köszöntem meg neki. Talán a szívét, amit a kezembe ejtett? Vagy az éjszakát, amikor nekem adta magát? Nem tudtam, csak egy volt biztos; elterültünk az ágyon, és csak simogattuk egymást – most nem akartam sietni. Nem is vettem észre, hogy rólam mikor került le a felső; egyszer csak azon kaptam magam, hogy Taehyung fedetlen mellkasa az enyémhez simult, miközben ő átkarolta a nyakam. Ez volt a világ legszebb érzése, és sosem akartam megválni tőle.

Még jó, hogy nem siettünk; ha már más helyzetben lettünk volna, még jobban égett volna a pofám, ugyanis a nagy csókolózásunk közben nem hallottuk, hogy valaki a lépcsőn trappolt; csak arra lettem figyelmes, hogy a bátyám a nevemet kiabálja a folyosón, és akkor már késő volt öltözködni vagy elbújni.

– Baszki, Taehyung!

Hiába ugrottam le Taehyungról; amikor a bátyám benyitott, egyből levágta a helyzetet. Egyébként nem volt olyan nagyon nehéz megállapítania, mi történhetett éppen az érkezése előtt; a merevedésem, amely a tréning gatyámban tökéletesen szemet szúró látvány volt és Taehyung ködös tekintete elég árulkodó lehetett a számára, nem is beszélve a szapora légzésünkről. Biztosan nem az jutott neki először az eszébe, hogy egy nagy párnacsatától pirultunk ki ennyire.

– Ti meg mi a jó büdös faszt...?!

Félbeszakítottam hyungot, és mikor felé léptem, hogy megkérjem, csendesedjen el, mert a nagyszüleinket felébresztheti – ezen cselekedete pedig több szempontból is hátrányos lett volna – hátrált tőlem egy lépést.