D E A R E N E M Y | ✓

3| Body Tequila

Harmadik fejezet
• Body Tequila •
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

Vajon kényelmes a kocsiban aludni? Mutatóujjammal a bőrkormányomon dobolok, és komolyan elgondolkozom az imént fejembe ugró gondolaton. Rachel lakása előtt vagyok, pontosabban a kocsimban ülök, és legszívesebben nem lépném át azt a küszöböt. Ace elvette azt a pindurka megmaradt életkedvemet is, ami a Jakes incidens után hátramaradt. Semmi kedvem, és energiám, hogy Rachelnek mindent elmeséljek. Mostanra már megbántam, hogy elmondtam neki a Jakes találkát. Tudom én, hogy ő csak segíteni szeretne nekem, de sajnosan ezzel igazán nem segít, sőt a sebeim így mélyebbek lesznek. Azt se tudom hol áll a fejem. Semmivel sem vagyok tisztában nem, hogy az érzéseimmel. Jake a szívemben egy nagyon fontos helyet foglalt be. Nem vagyok képes, és ha őszinte vagyok, nem is szeretném, ilyen gyorsan elengedni. Nagyon dühös, csalódott, megbántott és szomorú vagyok, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Jakebe szerelmes vagyok. Nem tudok rajta ilyen gyorsan túl lépni. Én erre nem vagyok képes.

Egy hangos sóhajjal a hűvös kormánynak döntöm a homlokom, és arra kell rájönnöm, hogy hiányzik Jake. A szívem összeszorul, amint behunyom a szemeim, és az ő arca tárul elém. Nagyot kell nyelnem, testem megfeszül, ám mégse vagyok képes az előtörő könnyeim visszatartani. Halkan elkezdek zokogni. Semmi se olyan amilyen pár hete volt. Jakenek sikerült egy délután alatt az egész életem felborítania. Nem vágyok semmire se jobban csak arra, hogy végre felébredjek ebből a rossz álomból. Hogy balra pillantsak, és rájöjjek, hogy Jake mellettem még halkan szundít. Ehelyett mint, akit egy hideg vízzel leöntenének, rá kell jöjjek, soha nem fog eljönni ez a nap. Jake megcsalt, szakítottunk, én pedig rögtön lefeküdtem Aceel. Ne is akard tudni, hogy hányszor küldtem el a fejemben melegebb éghajlatra Acet, mert lefeküdtem vele. Talán ha más lenne a szituáció még büszke is lennék magamra, hogy vele tölthettem egy éjszakát, de így nem. Én érzem magam rosszul Jake miatt, holott tudom, hogy nincsen erre semmi okom. Már szakítottunk, mind a ketten azt csinálunk, amit akarunk. Immáron semmi közünk egymáshoz.

Fogalmam sincsen mennyi ideig sírhattam egymagamban, ám nem bújhatok el Rachel elől. Ezen most túl kell magam tenni. Lehajtom a kis tükröt, és megnézem magam. Nem lepődőm meg, amikor egy kisírt szemű Blair néz rám vissza. Egy hosszú pillantást vetve magamra, egy zsebkendő után nyúlok, és finoman próbálom a bizonyítékokat, melyek arra utalnak, hogy nemrég sírtam, eltűntetni. Szipogva újra felhajtom a tükröt, majd a táskám után nyúlok, ami az anyósülésemen van. Erősen markolom a pántot, amikor kiszállok a járgányból.

- Minden rendben... - suttogom magamnak, abban a reményben, hogy tényleg minden rendben van, ám legbelül tudom, hogy semmi sincsen rendben. Miközben lezárom a kocsim, szemeim a horizontra siklanak. Fél hét körül lehet, a nap lassacskán megy le, ám a levegő még mindig fülledt. Egy pillanat erejéig a elém táruló képet bámulom. Túl szép. Egy sóhajjal megfordulok, és a bejárati ajtóhoz ballagok, azon gondolkodva, hogy mit adjak elő Rachelnek. Elegem van abból, hogy mindenki sajnálni kezd a Jakes dolog után. Vagyis igazából csak Rachel, mert rajtam és Jaken kívül senki sem tudja pontosan mi történt. Bár legszívesebben már csak bosszúból is az egyetem főnökséghez szaladnék, és elmesélném, mi folyik Mrs. Robinson és Jake között. A puszta gondolata annak, hogy így jól kitudnék cseszni Mrs. Robinsonnal, vigyorogni késztet. Pontosan tudom mekkora balhé lenne belőle, azonban azt is tudom, hogy így a Campus hírnevét is bemocskolnám. Az UCLA egy diszkrét egyetem, nagyon nem jönne neki jól, ha kiderülne, hogy az egyik oktató a diákjával kavart, vagy talán még mindig kavar, kitudja? Jakeből még kinézném, hogy még mindig Mrs. Robinsont fűzi.