ＤＥＡＲ ＥＮＥＭＹ - Kedves Ellenség
Blair Rom egy öt csillagos életből egy hármasat él. A volt pasijával pár hete szakított, amiért arra kényszerült, hogy a barátnőjéhez költözzön. Az egyetem meg teljesen leszívja a fiatal nő agyát.
Blair semmire sem vág...
Tizenkilencedikfejezet • A kezdet • ▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Uhh, woooooh - drámain fordulok meg a tükör előtt. Hajam a mozdulat közben ide-oda mozog. Felemelem az állam és ismét megnézem magam.
Azt hiszem visszatért a régi Blair.
A testem kihúzom, vörös ajkaim egy vigyorral húzódnak. Ismeretlen újra így látni magam. Noha még nem vagyok teljesen a régi, még mindig hiányzik egy darabom, de az egy hónap alatt, ami eltelt Ace óta, megtanultam a fájdalommal élni.
Ma egy különleges nap van. Vége ennek a szemeszternek így a vizsgáknak is, ami most azt jelenti, hogy pár hónapig megszabadulok a sulitól, ami ismét azt jelenti, hogy London jövök!
Anyuéktól születésnapomra egy tíz napos utazást kaptam Európába, pontosabban Londonba. Soha életemben nem kaptam még ilyen szép ajándékot.
Ezenkívül ma este ünnepeljük meg a szülinapom és a szemeszter végét. A többiekkel ugyanott leszünk, ahol pár hónapja Body Tequiláztunk.
- Készen vagy? - nyavalyog Rachel. Ma kivételesen nálam készültünk el. Felhúzom a szemöldököm és a tükörben rá nézek.
- Azt hiszem igen - vigyorodom ismét el. Rachel felnevet, majd mellém áll.
Mind a ketten megnézzük egymást. Régen néztük ki ennyire jól. Rachelen egy fekete, szűk bőrnadrág van és egy kék felső, amit killer magassarkúval kombinált. Én kicsit az öltözködéssel most visszafogtam magam.
Egy világos farmerszoknyát viselek fekete harisnyával és egy bordó Body-val. Lábaimon pedig a kedvenc fekete magassarkúm hordom. A világos, festett hajam lazán befontam.
- Noah már lent vár - Rachel felpillant a mobiljáról és vet egy utolsó pillantást a tükörbe.
— Oké, menj le, ha gondolod, mindjárt jövök én is — mosolygok rá, barátnőm viszonozza, majd elhagyja a lakásom.
Miután egyedül vagyok ismét megnézem magam. Kinézetre ugyan úgy nézek ki, de belülről nem vagyok a régi. Vagyis, próbálkozom, viszont még mindig nehéz.
Négy hete nem beszéltem Aceel. Két hete egyszer egy pillanatra láttam, de ahogyan meglátott rögtön elmenekült, még időt se adott, hogy elmagyarázzam neki mit történt Deannél.
Mindenben olyan igaza volt! Mindig benne kerestem a hibát, mert féltem, hogy én is lehetek valaminek az oka. Szerettem másra tolni a felelősséget, de ez már megváltozott. Tisztában vagyok vele, hogy én is hibás vagyok, azonban Ace is.
— Minden rendben lesz — ezeket a szavakat mondogatom magamnak újra és újra már hetek óta. Egyszer csak rendben lesz minden.
A táskám után nyúlok és én is elhagyom a lakásom. Rachel és Noah lent várnak a kocsiban. Egy mosollyal beülök hátulra.
