ＤＥＡＲ ＥＮＥＭＹ - Kedves Ellenség
Blair Rom egy öt csillagos életből egy hármasat él. A volt pasijával pár hete szakított, amiért arra kényszerült, hogy a barátnőjéhez költözzön. Az egyetem meg teljesen leszívja a fiatal nő agyát.
Blair semmire sem vág...
Tizenhatodikfejezet • Tiszta lap • ▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ma a hangulatomhoz illő az idő. Kint be van borulva és esik az eső. Egy szürke, szörös takaróba bebugyolálva nézek ki Ace nappalijában levő hatalmas ablakból. Az éjjel nekem kellett hazahoznom, mert annyira berúgott, aztán amikor lefektettem, mint egy kisgyereket, nem akart haza engedni, ezért itt aludtam nála. Azonban a gondolataim nem hagytak aludni, amiért már órák óta itt ülök és magam elé bámulok.
Ace szavai még most is a fülemben csengenek, nem tudom őket kiverni a fejemből. Soha nem gondoltam volna, hogy ez az egész ennyire elfajul majd. Soha nem hittem volna, hogy Ace valaha is látni fog bennem többet egy némi szexpartnernél. Bár kétlem, hogy tudni fogja ma reggel, amit tegnap olyan sokszor mondott nekem. Szeretlek. Nem egyszer és nem kétszer mondta a szemembe, vagy éppen motyogta magának.
Még a hideg is kiráz, ha rá gondolok. Én is kedvelem, nagyon is, mégis félek bevallani magamnak, hogy talán én is ugyan azt érzem iránta, ami ő én irántam, Persze amennyiben Ace komolyan gondolta az egészet tegnap seggrészegen.
Megrázom a fejem és inkább az esős, mégis gyönyörű kilátást élvezem, mely rögtön a Hollywood-i hegyre néz. Könnyen hozzá tudnék szokni egy ilyen szép kilátáshoz.
Miközben a szemeim legeltetem kitalálom, hogy ma délután hogyan meséljem el szakításom Jakeel szüleimnek. Semmiképpen nem szeretném Jaket rossz fénybe felhozni, bár megérdemelné, mégse tudom megtenni. Nem vagyok képes egy olyan embert mindennek elmondani, akit szerettem, és akivel évekig együtt voltam. így úgy döntök, hogy felhívom Jaket, és elmondom neki.
Nem is kell sok mire felveszi nekem a telefont.
- Blair... - szól bele rekedt és még álmos hangon.
- Felkeltettelek? - kérdem tőle halkan. Mivel elég nyitott Ace lakása, minden egyes szót lehet hallani, én pedig nem szeretném felébreszteni.
- Igen - nevet fel, a háttérben az ágy recsegését veszem ki, ami tudatja velem, hogy Jake felült.
- Bocsi - igazából nem bánnom, de bunkó se szeretnék lenni. Már elmúlt reggel tíz óra, úgy hiszem, hogy egy húsz évesnek már ilyenkor fent kéne lennie.
- Miért hívtál? - kérdi kíváncsian.
- Nem azért amiért te gondolod - mondom komolyan.
- Miért, mit gondolok? - vágja rá, amire csak elforgatom a szemeim.
- Ma el szeretnék menni a szüleimhez, és elmondani nekik az igazat rólunk. Vagyis igazából csak annyit, hogy már nem vagyunk együtt. Nem szeretném, hogy apa egy baseball ütővel menjen neked... - mesélem el neki kissé mosolyogva. Apa akármennyire is szereti Jaket, a megcsalás már neki is sok lenne, és nem tudná elnézni neki, úgy ahogyan én se fogom.
