12| Szabály változtatások és egy felbukkanó személy

26.5K 1K 182
                                    

Tizenkettedik fejezet
Szabály változtatások és egy felbukkanó személy
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

Neked mit jelent a szerelem?

A szerelmet soha nem lehet igazán szavakba önteni. Az ember érzéseit amit érez, amikor azzal a bizonyos személlyel van. A pillanat amikor megpillantod, amikor megérinted és amikor megízleled, a szíved és az agyad két különböző irányba indulnak el. Az eszed az ordítja, hogy menj, mert a szerelem csak megsebez, viszont a szíved halkan dúdolja, hogy maradj. Maradj vele, mert ő jót tesz veled, ha nem is sok időre, de egy kis végtelenségig.

Te melyiket választod?

Mert én nem tudom. A fejemben a kétségbeesett hangom figyelmeztet, hogy gyorsan menjek, mert Ace nem jó. Másrészt pedig a szívem harcol, harcol az újra születésért. Harcol a szabadságáért, a boldogságért, amit most érez. Tovább akarja élvezni a férfi kisugárzását. Egy olyan csata dúl bennem, amit sehogy te tudok megnyerni.

Ne bízz meg benne!

Te megbíznál benne?

Remegő és hűvös ujjaimmal Ace arca után nyúlok. Hazudnák, ha azt állítanám nem szép, sőt ő gyönyörű. Perceken keresztül legeltetem a tekintetem ellazult arcán.

A férfi lassan veszi a levegőt, amitől ritmusosan mozog meztelen mellkasa. Sötét és hosszú szempillái az arcát érintik, dús ajkai aprónyit ki vannak nyitva. Fekete haja kócosan áll égnek.

Akaratlanul elmosolyodom és finoman végig simítok selymes arcán. Tenyeremet borostája csiklandozza.

Nyelek egy nagyot, mert nem tetszik ez az érzés, ami úrrá lesz testemen. Újra megfélemülök. Legszívesebben felordítanák, valamit a falnak dobnák. Nem akarom, de már nem lehet segíteni.

Túl késő.

Ujjaim elkezdik simítani a bőrét, le a nyakáig, majd szépen lassan a meztelen mellkasáig.

Érintésem alatt érzem laza izmait, amik mindenkit az őrületbe tudnának kergetni. Engem is belevéve.

Felsóhajtok, és elveszem a kezem, ám ekkor Ace hatalmas, nagy és meleg keze nyúl az enyém után.

Megdermedek és figyelem ahogyan kinyitja a szemeit. Egy nyugodt kék szempárba nézek.

- Fent vagy - csak ennyit tudok kinyögni. Ace lassan elmosolyodik.

- Talán - tekintetem a kezünkre siklik, ahol Ace összekulcsolja ujjainkat.

A hasam felrobban, az agyam feladja.

- Mióta? - nézek ismét fel hozzá. Ace a másik szabad kezével át karol és közelebb húz magához, hogy utána egy hosszú puszit nyomjon a homlokomra.

- Nem rég ébredtem. Élveszted? - kérdi immáron vigyorogva. Zavarodottan nézek rá.

- Mit? - kérdem kissé ingerülten. Ace felkuncog.

- Azt, hogy mint egy perverz öreg bácsi bámultál és fogdostál - mondja mosolyogva.

- Pff, én nem - rázom meg elvörösödő fejem.

D E A R   E N E M Y | ✓Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt