Menekülj! Tiltott szerelem /befejezett/

5. rész

2017.02.08. (Szerda)

Reggel, amikor kinyitottam a szemem Joseph mellkasát találtam magammal szemben. Mi történt tegnap este? Többet se megyek el bulizni. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mi történt velem tegnap, de nem rémlett semmi. Francba.

- Jó reggelt. – köszönt álmosan Joseph.

- J-jó reggelt. Mit keresek én itt?

- Nem emlékszel? – kérdezte és egy halvány pír jelent meg az arcán.

- Nem. Történt valami?

- Hát tegnap eléggé leittad magad. És nem akartál átmenni a saját szobádba.

- Értem. Akkor nem mondtam vagy csináltam semmi furcsát?

- ...Nem. – mondta és felállt.

Felpattantam az ágyából és megkerestem a ruhám. Amikor megvolt kisiettem a szobából. Még a buszt is el kellett érnem. Gyorsan megmosakodtam, majd felöltöztem. Bementem a konyhában és ettem valamit. Nem értem el a buszt, ezért berohantam a bátyám szobájába. Körül belül betörtem hozzá ő meg csak telefonált.
- Joseph el tudnál vinni a suliba?- suttogtam.

Bólogatott.

A sulinál mindenki engem néz. Most őszintén mi történt tegnap? Egy lány oda ment a bátyámhoz és egy levelet adott át neki. Majd várta, hogy válaszoljon, de ő csak telefonált. Elvettem tőle a telefont.

- Hé...

- Olvasd el a levelét.

- Rendben. – mondta és kinyitotta a borítékot.

Jobbnak éreztem, hogyha kettesben hagyom őket. Besiettem történelemre. Lenémítottam a telefonját. Lassan telt az óra. De ahogy kicsöngettek elkapott a szőke lány, aki Joseph barátnője. Neki lökött a falnak, majd el kezdett ordibálni.

- Minden a te hibád hogy Joseph szakított velem. Te aljas ribanc. Megbánod most még azt is, hogy megszülettél.

- Azt soha nem fogom megbánni. – mondtam halvány mosoly kíséretében.

Lendült a keze és pofon vágott. Majd megint. És megint. Valahogy úgy éreztem ezt most megérdemlem, hiszen tiltott a szerelmem. Viszont most már elegem lett. Megfogtam a karját, mire a földre rántott. Csak egy valakinek a neve jutott az eszember.

- Joseph.

- Azt hiszed, hogy segíteni fog? Nem. Nem fog. Kint van a haverjaival. Nem fogja meghallani. – röhögött.

Nagyon fájt mindenem. Egyszer csak a szőke elterült a földön. Én meg csak feküdtem a földön. Megláttam Adam arcát és elmosolyodtam. Felültem és átkaroltam a nyakát. Csöngettek. Mindenki jött befele és minket nézett. Átvette a kezét a lábam alatt és elvitt az orvosiba. A doktor nő csak annyit mondott vegyem le a ruhám, hogy meg tudjon vizsgálni, mert a lány magas sarkúval rugdosott.

- Magon nincs semmi baj csak egy kis zúzódás, de mond csak ki tette ezt veled? – kérdezte és a mellettem álló fiúra gyanakodva nézett.

- Nem tudom a nevét.

- Én viszont igen. A neve Elizabeth Price. – mondta Adam.

- Értem. Akkor ezt jelenteni fogom az igazgatónál.

- Értem. - mondtam.

- Visszaveheted a ruháid. És gyere, lefertőtlenítjük az arcod.

Nagyon csípett. Volt egy nagy karcolás a szemem alatt. Amikor kiértünk Adam oda adta a pulóverét, amit én örömmel elfogadtam, mert majd meg fagytam. A fejemre húzta a kapucnit, hogy ne láthassák az arcomat. Ahogy kiléptünk az ajtón Joseph állt előttünk. Adam elmesélte mi történt.

- Bírd ki így a mai napot. – mondta bátorítóan. – Megemlegeti még ezt, amit kapott. – mondta dühösen Joseph.

A szívem csak úgy vert, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Bele karolt a kezembe és elkísért a teremig, mivel nekik eggyel arrébb van órájuk. Adam pedig elment testnevelésre.

Amikor a sulinak vége lett én épp mentem volna ki a kapun, amikor Joseph elkapta a karom és beültetett az autójába. Kiszálltam a kocsiból és kinyitottam az ajtót. Ahogy elindultam a szobám felé Joseph megállított és belökött a szobájába, majd kulcsra zárta az ajtót

- Mi az? – kérdeztem.

- Elegem van, nem bírom tovább. - mondta.

Én leültem az ágyára és figyeltem,.

- De miből. Mi a baj?

- Te.

Ahogy ezt kimondta egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Ő egyre közelebb jött. Fájt a szívem. Nem elég, hogy mi történt ma még ez is.

- De mi..? Mond el mi a baj velem és megpróbálok megváltozni. – mondtam, vagyis már-már könyörögtem.

- Teljesen megbolondítasz. Miért nem bírsz vigyázni magadra?

- Én sajnálom. - sírtam.

- Ne haragudj Magon. – mondta és magához ölelt.

Tényleg jobb lesz neki nélkülem. El kell mennem.

- Nem haragszom.