Menekülj! Tiltott szerelem /befejezett/

7. rész

<Magon Simpson>

Nagyon gyorsan repült az idő, de élveztem. Most csak az számított, hogy Josephvel lehetek. Az utolsó, amire felültünk az óriáskerék volt. Az éjszaka olyan romantikus erre ilyenkor felülni. Direkt ezt hagytam utoljára.

Kinyitották a kabint mi pedig beültünk egymással szembe. Nem tudtam ránézni, mert teljesen zavara voltam. Viszont ekkor jött egy kérdés, ami miatt a szívem összeszorult.

- Magon te jársz most valakivel? – kérdezte rám sem nézve.

- Miért kérdezed?

- A barátaimnak bejössz és érdekelték, hogy szabad vagy-e.

Komolyan fejbe akartam vágni, de nem lehetett. Hazudnom kell.

- Igen. Van egy fiú... – mondtam hamis mosolyt erőltetve az arcomra.

- Hogy mi? – kérdezte és gyorsan rám kapta a tekintetét.

- Baj?

- Nem az. Csak eddig mindent megosztottunk egymással most pedig...

- Nem lóghatok mindig a nyakadon nem igaz?

A hazugság keserű szájízt hagyott maga után. Utáltam magam mindenért.

10 kor fáradtan sétáltunk ki a kocsihoz és elindultunk haza. Ez a nap gyorsabban eltelt, mint a többi.. Bekopogtam a szobájába mivel nem hallottam választ benyitottam. Félre ne értsetek, nem vagyok szadista se perverz. Ahogy kinyitottam az ajtót láttam, hogy ruhástól feküdt le az ágyba és már aludt. Én is így tettem, de inkább elmentem lezuhanyozni majd lefeküdtem.

2017. 02.12. (vasárnap)

Tegnap este már nagyon fáradt voltam, ezért bedőltem az ágyamba. Ma pedig olyan fáradt voltam, hogy az már bűn. Elő vettem a kis naplómat és elkezdtem írni, hogy mi történt tegnap. Amikor végeztem felöltöztem és kimentem a konyhába enni valamit. A hűtőhöz mentem egy kis ennivalóért. Ahogy megettem felmentem a szobámba.

Átmentem a bátyámhoz, de ő nem volt ott. Furcsálltam. Pedig mindig szól, ha elmegy otthonról. Visszacsuktam a szobája ajtaját. Rendet raktam a szobámba, majd neki álltam tanulni. Néha kimentem egy kis kajáért és a mosdóba.

Este 7 óra volt, amikor hazaért. Ideges volt. Boldogan mentem oda hozzá, de rám csapta a szobája ajtaját. Kinyitottam és bementem.

- Mi bajod van Joseph?

- Semmi közöd hozzá. – mondta és elkezdett pakolászni.

- De igenis van.

- Mert ki vagy te? – jött közelebb. – Az anyám, a barátnőm vagy a feleségem? Nem és soha nem is leszel, az szóval ne kérj tőlem számon semmit.

Ezek a szavak szíven ütöttek és nem tudtam megállni, hogy el ne eredjenek a könnyeim.

- Igazad van. Én még csak a testvéred sem vagyok. Szóval nincs beleszólásom. Viszont tudod én aggódtam érted te idióta. – mondtam és kirohantam a szobájából.