Menekülj! Tiltott szerelem /befejezett/

2. rész

<Joseph Taylor>

Az ajtó tárva nyitva. Mag táskája a földön. Mi történt itt? Amikor beljebb mentem hallottam Lisa hangját.

- ...Ki szeret bele a saját testvérébe? De a lényeg...Szia drágám - Ekkor meglátott. Én épp a hallottakat emésztettem, de most ez nem lényeg. Magnak könnyes a szeme és nagyon rémült. A nyaka vérzik. Valahogy olyan nagy dühöt éreztem. Letérdeltem mellé, hogy megnézzem a nyakát. Vérzett. Oda fordultam Lisához. Majd csak ennyit mondtam.

- Menj el...- nem tudtam befejezni, mert Mag befogta a szám. És csak mosolygott.

- Nem az ő hibája. Az enyém, hogy nem raktam el a füzetem rendesen. - mondta, majd felállt és elsétált a szobájába. Ez a lány... Ő mindig erősnek akar mutatkozni, de igazából nem az.

Ha igaz az, amit Lisa mondott neki, akkor megértem a reggelit. Vajon mióta? Istenem, de hülye vagyok. Hagyom, hogy a saját húgom miattam szenvedjen. Az éppen távozó állítólagos „barátnőmhöz" fordultam.

- Honnan tudtad? - kérdeztem Lisát.

- Innen. - mondta majd a kezembe adta a reggeli füzetet.

- Miért olvastad el? – kérdeztem és mérhetetlen dühöt éreztem.

- Csak érdekesnek találtam. És reggel láttam mennyire védte és kíváncsi voltam miért... - nevetett. Ekkor elszakadt az a bizonyos cérna.

- Ehhez nem volt jogod. Tűnj innen. Nem akarom, hogy egy ilyen nőhöz közöm legyen.

Kilöktem az ajtón és bezártam. Lehúztam a redőnyöket. És elindultam bekötni Magon nyakát. De az ajtója zárva volt. Istenem ez a lány.

- Hé, Mag. Nyisd ki az ajtót.

- Nem. - a hangjából ítélve sírt.

Francba, ha így folytatja, akkor elő kell vennem „azt".

- Na, kislány. El fog fertőződni a nyakad.

- Nem érdekel.

- Akkor nincs más választásom.

Elindultam a hálómba a szobája kulcsáért. Még az anyám adta, amikor legutóbb bezárkózott. Akkor nagyon megijedtem. Hiszen előtte összevesztünk és féltem, hogy valami örültséget csinál. Amikor kinyitottam az ajtaját nagyon meglepődött, de nem szólt semmit. Elkezdtem bekötni a nyakát.

Nem szóltunk egymáshoz. Sőt ő még a szemembe se nézett. Szégyelli magát. Ilyenkor olyan aranyos tud lenni. Miket gondolok.... Hiszen ő a testvérem, de nem vagyunk vérszerinti testvérek. Ezután jól fejbe vágtam magam.

Végeztem, ezért elmentem a szobámba és elkezdtem olvasni a naplót. Tudom, hogy nem kellet volna. Komolyan mondom, a pokol tűzén fogok égni. Hiszen ebbe leírta az érzéseit. A sejtésem beigazolódott. ő tényleg szerelmes belém.

���