Menekülj! Tiltott szerelem /befejezett/

9. rész

- Joseph. Öhm... Szia.- adta az ártatlant. - Mennyit hallottál?

- Épp eleget. Bevallod egy levélbe, hogy szeretsz, aztán zaklatod az édes kis húgocskámat? – mondta és magához húzva megölelt, majd egy puszit adott az arcomra. Az arcom biztosan tiszta vörös volt.

- Én nem...

- Pedig, de. Hagyj békén. - mondta és a csuklómnál fogva bevezetett a suliba. Ott elengedte a kezem. Nem szólt semmit csak maga elé nézett.

- Jól vagy Joseph? – kérdeztem aggódva.

- Igen. Bocsánat ezért a jelentért. Menj csak a barátaidhoz.

- Én megyek. - mondtam és oda mentem Adamhez és a többiekhez.

- Sziasztok. Mi újság?

- Adam szerelmes. - mondta Dylan.
- Na..- löktem meg. - Kibe? – Még visszapillantottam Josephre, aki minket figyelt, majd kiment az aulából.

Adam válasz helyett átölelt. Nem értettem a reakcióját.

- Az egyik évfolyamtársadba. A neve Liza. - súgta a fülembe.

- Az a Liza? - csodálkoztam.

Hogy megmagyarázzam, Liza Cuper egy nagyon visszahúzódó lány. Neki sincsen sok barátja. Hosszú szője haja és zöld szeme van. A lányok sokszor piszkálják.

- Igen. - Eltávolodott tőlem. - Segítesz?

- Persze. Játszok kerítőnőt. - mondtam mosolyogva.

Utolsó óra után elindultam és megkerestem a lányt. Nem sok kellet, mert a lányok megint zaklatták. Oda mentem hozzá. A lány a földön ült és összekuporodva hallgatta az őt érő sérelmeket.

- Te vagy az Liza? – kérdeztem mosolyogva a síró lánytól a többit pedig semmibe vettem.

- Igen...

- Akkor jó. - mondtam és oda nyújtottam a kezem, hogy felhúzzam.

- Na, mi van? Te ennek a csajnak az oldalán állsz? - kérdezte egy vastagon kikent csaj. Közelebb lépet és megragadta a hajam.

- Ja. Bajod van vele? – kérdeztem és megszorítottam a csuklóját, hogy engedje el a hajamat.

- Igen. Ne vidd el a játékomat. Amúgy is ki vagy te?

- Magon Simpson.

- Nem mond nekem semmit ez a név. – nevetett. – Akkor biztos valaki senki vagy te is.

- Mag. - hallom a közeledni Joseph hangját.

- Igen?

- Ma nem megyek haza. Öhm... zavarok.

- Nem.

- Ti együtt laktok?

- Aha. - mondtuk egyszerre.

- A húga vagyok.

- Na ne.

- De. Ő az én drága kishúgom. Ti a barátai vagytok?

- Nem. Csak ő a barátom. - mutattam Lizára. - Joseph bántják a barátaimat. – adtam az ártatlant. De rögtön le is esett neki.

- Igen? Azt nem kéne. Nem szeretem a fruskákat. - mondta és átkarolta a derekam. - Ha a húgommal vagy a barátaival packázol nem lesz jó vége. – mondta gonoszan mosolyogva.

A szívem hevesen vert. Nem szabad, hogy a közelembe legyen.