Menekülj! Tiltott szerelem /befejezett/

6. rész

2017.02.11. (szombat)

<Joseph Taylor>

Reggel mikor rá néztem az órára fél 11 volt. Mivel ma úgyis hétvége van hagytam Magont aludni. Arra gondoltam, hogy elviszem ma a vidámparkba. Ha már hazudtam neki. Nem tudom, hogy miért nem mondtam el neki, hogy megcsókolt. Hamarosan betölti a 18-at és akkor már nem lehetek mellette.

Felkaptam egy szürke pólót és egy fekete farmert. Kisiettem az ajtón és gyorsan bezártam. Beültem a kocsiba és végig száguldottam az utcákon. (Jó gyerek ilyet nem csinál.)

Oda léptem a pénztároshoz és megvettem a jegyeket. Amikor vissza akartam menni a kocsimhoz megállított az egyik ismerősöm

- Szia, haver. Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte Chris.

- Csak két jegyért jöttem.

- Talán a barátnődet hozod el estére? – kérdezte nevetve.

- Nem. Csak a húgommal jövök el.

- Értem. És amúgy foglalt most a húgod?

- Hogy mi?

- Hát tudod... Van pasija? Mert a haverokkal úgy gondoljuk, hogy az utóbbi időben egyre szebb lett, ezért fogadtunk arra, hogy van egy pasija.

- Miért lenne?

- Már elég idős hozzá nem? És azt mondják, hogy a lányok akkor lesznek szebbek, ha van mellettük egy fiú. Waaa... Bárcsak miattam lenne. – mondta miközben faképnél hagyott.

Barátja van..Magonnek? De hiszen a füzetében az van, hogy engem szeret, akkor lehetetlen, nem igaz? És miért esik ez nekem ilyen rosszul?

Haza érve bekopogtam a szobájába. Az ágyon ülve olvasott.

- Magon. Délután megyünk a vidámparkba. – mondtam, majd kimentem a szobájából.

Már a szobámnál voltam, amikor kivágódott. Hátra fordultam. Magon volt az ajtóban. Majd elkezdett felém futni. Mikor odaért hozzám a nyakamba ugrott.

- Köszi. - suttogta a fülembe. Hirtelen éreztem azt a "pillangók a gyomorban" érzést. Na, ne. Ez komoly?

- Nincs mit a húgom vagy. - mikor kimondtam azt a " húgom " szót jobban fájt mint ha valaki szíven döfött volna.

<DÉLUTÁN 18:00>

Leparkoltam a kocsival és elindultunk befelé. A húgom, majdnem kicsattant az örömtől. És ettől valahogy én is boldogabbnak éreztem magam.

- Mire üljünk először? - kérdeztem.

- A hullámvasútra. – vágta rá azonnal.

- Ne. Csak azt ne.

- Légyszíves.

- Nem. Tudod jól hogy a hullámvasúton mindig rosszul leszek.

- Értem, akkor üljünk valami másra fel. – mondta.

Nagyon jó. Elcsesztem a hangulatát.

- Jól van, gyere.

Megfogtam a kezét és oda mentünk. Hatalmas volt. Először lassan ment felfelé majd a tetejénél elkezdett gyorsulni, de szerintem mindenki ült már valamilyen hullámvasúton. Szóval értitek. Amikor leszálltunk egy kicsit megszédültem. Nem bírom a hullámvasutat, de miatta képes voltam felülni. Ez kész csoda.