„-Szerintem nem örülne, ha így látna minket.. -húzta mosolyra a száját, mire belebokszoltam a vállába.
-Hülye! -nevettem el magam, és megpusziltam hófehér homlokát.
Tudod milyen érzés szülők nélkül felnőni? A legszörnyűbb dolog a világon.. Főleg akkor, ha a Roxfort igazgatója vesz magához, mert ő a nagybátyád. Pompás életem van. A nevem Cara Margaret Dumbledore, és idén kezdem első évem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Megvan mindened? Pálca? Könyvek? Seprű? -pillantott rám Dumbly a szemüvege mögül. -Igen, igen, igen, és igen! -mosolyogtam rá, majd fülem mögé türten élénkvörös, göndör loboncom. -Akkor találkozunk az iskolában! -ölelt meg Dumbly, majd beszállt a tanári vagonba. Én egy varázsige segítségével felpakoltam a csomagjaim, majd helyet kerestem magamnak. -Francba. -forgattam meg a szemem, és átmentem a másik kocsiba, ahol egy tejfölszőke hajú fiúval találtam szembe magam. A csomagjaim halk puffanására felkapta a fejét, majd alaposan végigmért, és tekintete megakadt a mellkasomom. Azaz tudjátok hol.. Mikor észrevette magát, gyorsan elfordította a fejét, és a tájat kezdte tanulmányozni. -Leülhetek? -kérdeztem, de nem kaptam választ, így lehuppantam a vele szembe lévő ülésre, és kiszedtem puha selyemmajmomat a ketrecéből. A fiú érdeklődve figyelte a kis állatot, aki boldogan csüngött a talárom vállrészén. -Mi a neve? -kérdezte rekedtes hangon. -Olly. -mosolyogtam a fiúra, és átadtam neki a kismajmot, aki kényelmesen elhelyezkedett az ölében. -Meg sem kérdeztem, hogy hívnak. -kaptam a homlokomhoz. -Draco. Draco Malfoy. -nézett rám grafitszürke szemeivel.. -Cara Margaret Dumbledore. -dobtam hátra egy kósza fürtöt a vállam mögé. -Dumbledore? Te vagy a lánya? -nézett rám kikerekedett szemmel. -Dehogy. A második unokahúga vagyok. -nevettem el magam.
Így történt, hogy én Cara Margaret Dumbledore szerelmes lettem..
