Kagehina - Titkon szárnyalunk (Befejezett)

13.rész Ez nem kívánságműsor

Hinata:

„ - Ez a ház, kurva nagy! - akadok ki, mikor a sofőr kitárja előttem az ajtót és végre kimászhatok abból a nyomasztó környezetből. Oikawa - san nem mond semmit, csak sunyi vigyorral az arcán átkarolja a vállam és maga után húz, be a „kastélyába". Mit akar tőlem egy ilyen befolyásos ember?"

„ - Látom tetszik a hely. - szólal meg hirtelen, mitől kissé összerezzenek. Elgondolkodva nézem végig a csicsás folyosót a hatalmas teret mi ijesztő és rideg, hiába a sok dísz."

„ - Nem igazán. De, mindenkinek más az ízlése. - rántok vállat, mire tenyere a nyakamra csúszik. Értetlenkedve pillantok fel rá, de ő olyan tekintettel néz le rám, hogy el kell fordítanom a fejem. Érzem, ahogy ég az arcom és a szívem ritmusa is felgyorsul. Félek. Mi ez a szemérmetlen stírölés? Mintha valami új és szórakoztató dologhoz jutott volna hozzá, amire már régóta vágyik."

„ - Erre, Chibi - chan! - nyit ki előttem egy koromfekete lakozottajtót. Talpam alatt egy hatalmas perzsaszőnyeg terül el. A nagydarab íróasztal, a szokásos elengedhetetlen holmik sokaságától roskad. Tornyokba magasodó papírok és hosszú könyvsorok töltik meg a plafonig felérő könyvespolcokat."

„ - Minek hívott engem? - fordulok felé, de megdermedek mikor meghallom a zár kattanását."

„ - Sajnálom. - kuncog halkan, majd elindulva felém leveszi fehér szmokingját. Lélegzetvisszafojtva várom míg elhalad mellettem, gondolatban félve, hogy hozzám fog érni. Elhalad, majd helyet foglal fekete forgószékében."

„ - Még is mit? - kérdezem, most már magabiztosabban. „

„ - Úgy látszik, hogy tartasz tőlem. - csóválja meg a fejét - Ez nem igazán tetszik."

„ - Oikawa - san! Gyanúsan viselkedek. Ha nincs velem dolga, kérem engedjen el!"

„ - Tényleg azt gondolod, hogy olyan ember vagyok aki fölöslegesen tesz dolgokat?"

„ - Nem tudhatom. Nem ismerem magát. Csak a munkámat végzem."

„ - Pont erről lenne szó. - mosolyodik el, de még is nyugtalanítóan hat az egész."

„ - Ja, de letisztáztuk az elején, hogy nem rúg ki, ugye? - veszem lazára a dolgot, még zsebre is vágom a kezem, csak, hogy ne érezzem magam ennyire kiszolgáltatva neki. Felnevet, majd könnyed mozdulattal elővesz egy dossziét."

„ - Aranyos, hogy magabiztos próbálsz lenni. - kacsint rám, majd felém nyújtja az előbb szemléltetett tárgyat."

„ - Mi az? - kérdezem, miközben továbbra is tartom a távolságot."

„ - Én úgy hívnám, hogy egy lehetőség."

„ - Mire?"

„ - Feljebb jutásra! Jobb életre!"

„ - Az enyém most is tökéletes. - jelentem ki ridegen."

„ - Naaa! Chibi - chan! Ne vedd el az ember kedvét a szép jövőképétől!"

„ - Magának, minek szebb?"

„ - Ez édes. - áll fel a helyéről és célirányosan felém kezd sétálni. Elegáns mozdulattal oldja ki nyakkendőjét. Elém érve nyakamba akasztja, majd lassan, figyelmesen kezdi megkötni. Meglepettségeben reagálni sem tudok. Nem bírok kiigazodni ezen a férfin."

„ - Chibi - chan, tudod e mit jelent az, hogy én a főnököd vagyok? - néz mélyen a szemembe, miközben folyamatosan a nyakkendőkötés művészetét végzi - A félre értés elkerülése érdekébe, vagyok olyan kedves, én választ adni erre a kérdésre."

„ - Mindig az van, amit én akarok. - húzza meg az anyagot - Én osztom be az embereimet és mindig elvárom a kellő tiszteletet. - egyre feljebb tolja a csomót, így a hurok szűkülni kezd a nyakam körül - Van elég hatalmam felemelni és tönkre tenni. A békére vágyoknak, csak az együtt működést kell teljesítenie. - itt egy pillanatra meg áll és kellemetlenül közelebb hajol hozzám, mitől a levegő is bennem reked - Aki pedig, kis lázadónak hiszi magát, annak szorulni fog a hurok a nyaka körül. - jelképesen teljesen összeszorítja a nyakkendővel a torkomat, de csak annyira, hogy kellemetlen legyen - Vagy esetleg, másoknak, ha az előző hatástalan. - engedi lazára a kiegészítőt, mire megengedek magamnak egy apró sóhajt."

„ - Most, hogy állsz az ajánlatomhoz?"

„ - Miért jó ez magának? Nem mindegy, hol vonzom magamra a pasikat? Nem mintha direkt csinálnám!"

„ - Hát persze, hogy nem. - túr bele hajamba, mitől fintorba torzul az arcom, de engedelmesen hajtom hátrább a fejem, hogy rendesen rá tudjon nézni az arcomra - És ez az, ami igazán zavar."

„ - Tessék?"

„ - Nem tudom, hogyan csinálod. - karolja át a derekam - De vonzod az embert. - erőteljesen magához húz - Az arcod. A mosolyod. A törékeny tested. Van benned valami értékes. És nekem szükségem van egy ilyen emberre, mint te."

„ - Sajnálom. - hunyom le szemeimet és vissza ejtem fejem - Még, ha maga a főnököm. És szép szavakat mondd, én mindent visszautasítok, amit adni akar nekem és elvár tőlem."

„ - Én is, sajnálom. - fordul velem teljes testel az asztala felé - Mert úgy tűnik, a gyors felfogás nem tartozik az erényeid közé. - tolni kezd."

„ - Oikawa - san! - válik rémülté a hangom."

„ - Drága, Chibi - chanom! Ideje megtanítom neked, hogy az élet nem egy kívánságműsor!"

Itt a hajnali kis ajándékom. Nem bírtam aludni. XD✌️ Jók a mostani részek? Vagy javítsak valamin?😌😯

Ha tetszett, kérlek komizzatok és csillagozzatok!❤️😍😉