Kagehina - Titkon szárnyalunk (Befejezett)

22.rész Ítélet

Kageyama :

A szokottnál vidámabban lépek be a lakásba, magam mögött hagyva a munka fáradalmait. Egyből keresni kezdem Hinatát, de döbbenetemre, plusz két idegen férfi is mellékelve van hozzá. Értetlenül nézek a kis vörösre, ki zavart mosollyal az arcán pislog felém.

- Mondd, hogy ezek nem annak a.....

- Ők itt Bokuto munkatársai. – közli velem tárgyilagosan.

- Ó, ez remek. – jegyzem meg szarkasztikusan és elkezdek vetkőzni. Megsülök ebben a nyomi kabátban.

- Nem is köszön? – húzza fel egyik szemöldökét a kopasz, mire felé hajítom az egyik cipőm. Meglepetten kapja el, majd elemezgeti kezdi.

- Szép darab. Ezt megtartom fájdalomdíjként.

- Tanaka, nem lopni jöttünk! – nevet fel a kisebb srác, kinek frizurája talán egy villámcsapás áldozata lehetet, megspékelve egy szőke tinccsel, mi homlokába lóg. Istenem, miért versz ilyen furcsa fazonokkal?!

- Na, halljam! Mit keresnek ezek itt?

- Majdnem elütöttük ezt. – mutat Hinatára Tanaka.

- Mi van? – szalad ki a számon.

- Nem sokon múlt, akkora mázlink volt, mint soha. A főnök tuti kirúg minket, ha első napunkon kinyírunk valakit. – kezd el magyarázni a kis prücsök.

- Még is, hogy a faszomba jött ez össze? Nem figyeltek ti eszelősök?! – csapok az asztalra, mire mind a hárman megugranak ijedtükben.

- A-az én hibám volt.... – motyogja Hinata, mire szemeim még jobban összeszűkülnek.

- Miért is?

- Nem igazán figyeltem merre megyek. – malmozik idegesen, én pedig fáradtan felsóhajtok.

- Istenem! Fenyegetnélek, hogy egyszer el fog csapni valami a figyelmetlenséged miatt, de ezzel már nem kell példáznom. – lépek hozzá, majd felrángatom a kanapéról és szorosan magamhoz ölelem - Örülök, hogy semmi bajod.

- Öhm...Kageyama.... – mocorog a karjaim közt.

- Áh! Vágom már én! – csapja össze tenyerét Tanaka – Éreztem én, hogy ez nem sima lakótársi viszony!

- Tudom mire gondolsz, haver! – pattan fel lelkesen a másik idióta.

- Unokatestvérek! – elégedetten vereget minket hátba Tanaka. Rendbe, még 5 perc és komolyan kidobom mind a kettőt.

- Szeretők, te balfasz! – csapja fejbe munkatársa – Elnézést kérek miatta.

- Inkább mondjátok mit akartok, aztán tűnés!

- Kageyama! – háborog Hinata, de csak egy puszit kap az arcára válaszként.

- Ó, milyen udvariatlan vagyok! Hisz be sem mutatkoztam! – kap a fejéhez – Hívj csak Noyának!

- Köszönöm a választási lehetőséget – húzom el szám.

- Na, na! Látom mi bajod van neked és örömmel közlöm, mi, tudunk segíteni.

- Valóban?

- Természetesen! Az, hogy majdnem elgázoltuk ezt a kis kertitörpét, rákötelez minket egy meghívásra.

- Talán egy vacsorára?

- Vacsorára? – vonja fel egyik szemöldökét Tanaka – Egy úrias bebaszásra, kérlek szépen! A roncstelepünkre!