Mocskos titok [LevYaku - Befejezett]

1.

Elsős.

Ráadásul egy nagyra nőtt gyerek.

Egy majdnem két méter magas gyerek.

A magasságával nem is lenne baj, hiszen nagyon is előnyös a röplabdához.

De a viselkedése...

Nem vesz semmit se komolyan.

És ő akar ász lenni.

Még csak röpizni sem tud!

Haiba Lev...

Mégis miért gondol most is éppen rá? – csapta fejbe a felismerés Yakut. Munka közben is arra a villanyoszlopra kell gondolnia?

Egy kicsit megpróbálta Levet kizárni a gondolataiból, míg nem végzett. Nem egy álom munka, amit csinál, de legalább megpróbálhatná a szívét-lelkét beleadni, ha már így kell keresnie a kenyerét.

* * *

Yaku fáradtan omlott be a lakásuk ajtaján, de mielőtt álomba szenderült volna az ajtóban, összeszedve mind a százhatvanöt centijét bebotorkált a fürdőbe, hiszen nem akart mocskosan lefeküdni.

Ahogy a meleg vízcseppek végigfolytak arcán szinte egybeolvadtak a mogyoróbarna szemekből előtörő könnyekkel, s láthatatlanná tették azokat.

Nem bírta, már egyszerűen nem bírta visszatartani a könnyeit és már nem is akarta. Utálta magát és az egész életét.

Utálta az apját, amiért elhagyta az anyját.

Utálta az anyját, amiért nem kapott tőle soha elég szeretetet.

Utálta az anyját, mert nem tud normális munkát szerezni.

Utálta az anyját, amiért nem keres elég pénzt kettejüknek.

Utálta az anyját, amiért saját magának kell pénzt szereznie.

De legfőképpen magát utálta, amiért az átlagos iskolanapjai után a testével szerezte kenyerét – ráadásul a saját anyja javaslatára.

Undorodott emiatt magától és az egész világtól. Még csak tizenhat éves volt, mikor elkezdte csinálni és senkiben sem volt annyi emberség, hogy megállítsa. Az anyját nem érdekelte, a kuncsaftjai pedig hülyék lettek volna egy aranyos kisfiút lebeszélni erről.

Gusztustalannak tartotta emiatt az egész világot.

De nem volt más választása. Iskola és edzések mellett nem találna másik olyan munkát, amivel ilyen jól kereshet.

Talán, ha abbahagyta volna a röplabdát elmehetett volna rendes diákmunkára, de nem akarta.

A röplabda az élete.

A csapat a családja.

Így maradt Yaku Morisuke egy hímkurva tizennyolc évesen is.

Talán, ha ösztöndíjjal felveszik egyetemre, még lehet belőle valaki. Még lehet a társadalom egy hasznos tagja. Még lehet olyan ember, akinek nem kell szégyenkeznie saját maga miatt. Lehet olyan ember, akinek nincsenek mocskos titkai.

Elfelejthetné azt a három évet, ami alatt prostituáltként kellett dolgoznia. Az anyja szerint ez csak gyerekes álom, de Yaku hisz abban, hogy lehet még belőle ember.