Mocskos titok [LevYaku - Befejezett]

12.

Az elkövetkezendő napokban Yaku, ha tudta csak kerülte az anyját. Na, nem minta alapból bármikor is kereste volna a társaságát, azonban a legutóbbi beszélgetésük óta még csak ránézni se volt gusztusa.

Fájdalmasan martak a szívébe az emlékek gyermekkorából. Olyan idilli és tökéletes volt minden, de mintha egy szempillantás alatt lett volna vége. Emlékszik, hogy mindig milyen széles mosollyal várta az édesanyja az óvoda előtt, hogy mennyire féltve engedte el iskolába, hogy milyen finom ételek készített neki, hogy milyen szeretettel ölelte magához, csókolta meg az arcát vagy éppen simította meg a haját, aztán hirtelen eltűnt az apja és minden a feje tetejére állt. A mintaanya helyére és drogos napról-napra élő nő került, az ártatlan kisfiúból pedig egy gyermekprostituált lett.

Kegyetlen a világ.

Yakut gondolatai mélyéből a csapattársai vihogása szakította ki.

- Mi az? – nézett fel a többiekre, akik szemmel láthatóan rajta nevettek.

- Te ilyenkor meditálsz vagy nyújtasz? – nevetett tovább Yamamoto, Yaku pedig továbbra is értetlen meredt rájuk.

- Rengetegszer szóltunk neked, de semmire sem reagáltál – segítette ki Kenma a nevetéstől fuldokló csapattársait.

Yaku hirtelen nem tudta, hogy most akkor mindenkinek egyesével leszedje a fejét, vagy velük együtt nevessen – végül az utóbbi mellett döntött, hiszen nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy valami baj van.

Hiszen valójában nem is volt baj, csak az élete volt szánalmas még mindig.

* * *

Edzés után a csapat kissé fáradtan esett be az öltözőbe, de mégis boldogok voltak, hiszen kiderült, hogy a nagy rivális csapatuk, a Karasuno is jön a hétvégi edzőtáborba. Egytől egyik fellelkesültek a hír hallatán, aminek az lett az eredménye, hogy majdnem ájulásig hajszolták magukat – még Kenma is.

Yaku reménykedve oldotta fel a telefonját, hátha írt neki valamelyik kliense, hogy visszamondja az esti igénybevételét, de sajnos csak az anyjától érkezett üzenet.

„Ma ne gyere haza."

Yaku mérgében majdnem a földhöz vágta a telefonját. Pontosan tudta, hogy mit jelent az üzenet: az anyja hatalmas drogozós orgiát tart a lakásukban. Habár eddig erre mindig úgy jött rá, hogy hazaérkezvén a saját szemével kellett látnia, de úgy tűnik az anyja így akar „jobb anya" lenni. Yaku ezen csak még inkább felidegesítette magát.

- Jól vagy? – érintette meg Kuroo a vállát, mire Yaku ijedtében vagy egy métert ugrott hátra. Valahogy meg kellene tanulnia, hogy hogyan ne zárja ki ennyire a külvilágot.

- Ne ijesztgess – ripakodott rá a csapatkapitányára, miközben egyik kezét a hevesen kalapáló szívére helyezte.

- Nem akartam – emelte maga elé védekezőn a kezeit a fekete. – De amúgy minden rendben? Mérgesnek tűntél.

- Oh, igen. Csak most jutott eszembe, hogy anya elutazott ma estére és nincs nálam a kulcsom – bökte ki az első hazugságot, ami az eszébe jutott. – Nem aludhatok nálad? – vette elő legbájosabb tekintetét, azonban Kuroo csak gondterhelten pillogott vissza rá.

- Hát hidd el, nem lenne bánatomra, de sajnos egész héten nálunk száll meg a fél rokonság és...

- Nem, nem baj – szakította félbe Yaku mielőtt nagyobb magyarázkodásba kezdene. Ha nem, hát nem.