Mocskos titok [LevYaku - Befejezett]

16.

Hellóka. Sikerült töltőt szerválni, szóval boldogság van, lehet írni. 

Ezen felbuzdulva délelőtt befejeztem ezt a részt, majd kiderült, hogy nincs internet, elvileg majd délután lesz.

Nem, délután sem lett.

Na, de a lényeg, hogy most már van, így végre ezt is fel tudom tölteni nektek. Jó olvasást!

________________________

Lev gyorsan szedte a lábait, persze figyelve arra, hogy minden lehetséges helyre bekukkantson, ahol Yaku lehet. Egész nap szeretett volna vele kettesben beszélni, de valahogy sosem volt rá alkalma, de most eltökélte magát!

Este volt, lassan lámpaoltás, az edzőtábor okozta fáradtságtól bódultak már aludtak, néhány Karasunos idióta és persze Yamamoto ordibált, Kenma már az ötödik „ezt a szintet kijátszom és alszok" kijelentésén volt már túl, az edzők valószínűleg még iszogattak – ha mások nem Nekomata és Takeda biztosan –, a menedzserek már bevonultak a szobájukba, Yaku pedig a világért se volt sehol sem.

Pedig Lev annyira, de annyira el akarta neki újságolni, hogy mióta tart az edzőtábor – négy kerek napja – még nem lopott el semmit sem, pedig elég sok inger érte ez idő alatt. Olyannak érezte magát, mint gyermekkorában, mikor büszkén vitte megmutatni a szüleinek a suta kis rajzait, csak ezúttal Yakunak szerette volna büszkén elmondani, hogy milyen ügyes volt.

Legalábbis ezt akarta hallani tőle, hiszen a múltkor is megmagyarázhatatlanul jól esett neki. Azóta szerette volna még egyszer ezeket az őszinte, dicsérő szavakat hallani, azokból az aranyosan mosolygó ajkakból, melyek nagyobb hatással voltak rá, mint eddig bármelyik gyógyszer. Legalább még egyszer jogosan hallani ezeket a szavakat, hogy újabb erőt adhassanak neki.

Hirtelen megállt a nagy sietsége közepette és elgondolkodott: mikre nem gondol? Ha elmondaná a szüleinek ők is megdicsérnék. Miért érdekli ennyire Yaku véleménye? Miért az ő dicséretét akarja hallani? És miért tartja aranyosnak a mosolyát? És amúgy is miért is foglalkoznak ennyit egymással?

Nem sokáig tudott ezeken gondolkodni, mert egy igen ismerős hangot hallott meg az egyik ajtó mögül. Vitathatatlanul Yaku hangja volt, habár egy szót sem értett belőle, de nem is akart, hiszen újból úrrá lett rajta a gyermeki izgalom és már pár gyors lépés után az ajtó előtt is állt, de a keze megállt mielőtt hozzákoppant volna az ajtóhoz.

- Figyelj Morisuke, ezt abba kellene hagynunk – hallotta meg Kuroo hangját. Abbahagyni? Mit? És egyáltalán mióta hívja Kuroo a keresztnevén Yakut?

- Mi? Miért? – jött az értetlen kérdés a másiktól, Lev pedig szabályosan rátapasztotta a fülét az ajtóra.

- Tudom, hogy ez csak szex érzelmek nélkül, de pont emiatt kell ezt abbahagynunk.

Lev egy lépést hátrahőkölt. Yakunak és Kuroonak... viszonya van?

- Van valakid? – kérdezte Yaku tagadhatatlanul meglepett hanggal.

- Nem. Vagyis még nem. Lehet lesz – jött a válasz, kissé összeszedetlenül. – Nem akarom, hogy a srác fülébe jusson a mi alkalmi kapcsolatunk. Így se nyertem még el a bizalmát, nem akarom csak rontani az esélyeim.

Szóval Kuroo meleg lenne? Lev meg nem mondta volna. Mármint, voltak barátnői régebben, nem?

Na és Yaku? Ő is meleg?

És mi ez az egész alkalmi dolog kettejük között? Mióta?

És miért is érdekli ennyire Levet?