Mocskos titok [LevYaku - Befejezett]

18.

Ahogy a hideg vízcseppek végigcikáztak a testén kezdett észhez térni. Tudta, hogy nem állapot, hogy ennyire engedi magát gyengének látszani, de már úgy érezte kezdi elérni a határait. Tettetni, hogy minden rendben van, miközben valaki más bajával is foglalkozik kezdett sok lenni.

Kifejezetten jól indult a napja, jó idő volt, a tanárai szinte csak dicsérték, az edzésen is remekelt, úgy érezte, hogy most van igazán elemében, de aztán mégis odáig fajult a nap, hogy majdnem megölte magát szándékosan.

Nem tudott ép ésszel gondolkodni, nem is akart. Bízott benne, hogy másnap tisztábban látja át a dolgokat.

Mikor már kezdett vacogni a hideg víz alatt megnyitotta a meleget is. Lehunyt szemmel felsóhajtott a kellemes langyos víz érintésére. Hosszasan dörgölte át magát Lev tusfürdőjével, amit mindig használt, mikor itt éjszakázott – hiszen az utóbbi időben ez valamiért egész gyakori lett. Már attól félt, hogy valahol kidörgöli a bőrét, de úgy érezte, hogy le kell magáról vakarni a mocskot, ami úgy tapad hozzá, mint valami pióca. Persze mindezt csak ő látta és érzékelte.

Miután úgy érezte eléggé tiszta – már sose lesz elég tiszta– elzárta a vizet, majd kivett egy törölközőt a szokásos helyről és felitatta magáról a vizet, majd a dereka köré tekerte és célba vette Lev szobáját.

Nem igazán tudta, hogy mit fog mondani, de mindenesetre nem maradhatott a fürdőszobában örökre. A tükörben látta, hogy a nyakán és a karján vannak szorítás nyomok, azokat végképp nem tudta hogyan magyarázza ki, de a szótlanság egy próbát megér, gondolta ő.

Mikor benyitott a szobába Lev a másodperc tört része alatt került elé. Arca komor volt és hosszú idő után először érezte a magasságát fenyegetőnek. Valószínűleg a nemrég történt majdnem-megerőszakolása miatt már nem volt teljesen a magaslatán az ítélőképessége, de félt Levtől. Ijesztő volt, ahogy kifürkészhetetlen arccal és tekintettel végigpásztázta az egész testét fölé magasodva.

Lev nem tudta Yakut hova rakni. A tekintete fásult volt, a teste a jól látható izmok ellenére fáradtnak és gyengének tűnt és határozottan felment benne a pumpa, mikor realizálta, hogy szorítás nyomok vannak rajta. Soha nem gondolta, hogy ezt az életvidám fiút fogja majd ilyen állapotban látni, ki találni nem tudta, hogy mi történt vele.

Már nyitotta volna a száját, hogy kérdezzen, de akkor tűnt fel, hogy a másik remeg. Hirtelen azt hitte, hogy fázik, de amikor észrevett a szemében valamit, ami leginkább rettegésre hasonlított, akkor gondolkodás nélkül magához ölelte.

Yaku mindenre számított, de erre nem. Nem is tűnt fel neki, hogy remeg csak akkor, mikor hozzásimult a magasabbik masszív testéhez. Nem mozdultak. Yaku nem tudta hova rakni ezt az egészet. Évek óta nem volt arra példa, hogy valaki csak úgy megölelje... kedvességből? Törődésből? Szánalomból? Nem tudta eldönteni, de mindenesetre jól esett neki ennek ellenére. Nem akart semmi mögöttes dologra gondolni egyszerűen csak hagyta, hogy tökéletesen belesimuljon az ölelésbe.

Hosszú percekig álltak így, majd végül Lev tolta el magától a másikat.

- Öltözz fel. Anya felhozta a táskád – mutatott rá az utazóra, ami az ágy mellett pihent.

Első ránézésre meg tudta Yaku állapítani, hogy Lev feltúrta az egészet. Biztos felidegesítette magát ezzel a hirtelen megjelenésével és ezért tehette. Nem volt kedve leszidni, ezért csak csendben felöltözött, majd kivitte a törölközőt, hogy kiteríthesse a fürdőben.

Gyorsan még átmosta az arcát hideg vízzel, majd visszament a szobába és szótlanul leült Lev mellé az ágyba.

- Akarsz róla beszélni?