Gyönyörű éjszaka

Shownu

A villában töltött két év alatt különös módon még egy szót sem váltottál Shownuval. Nem csoda, hiszen a te birodalmad, ahol a napjaid nagy részét töltötted a kert volt, és nem mintha egy kertésznek olyan sok utasításra lenne szüksége. A kertész csapat közül te voltál az, aki a virágokra specializálódott, így még inkább elképzelhetetlenné vált, hogy bármelyik fiúval is beszélgetni fogsz. Egyikük sem mutatott érdeklődést a virágok iránt, azon kívül, hogy amikor útba esett, elmentek mellettük, és esetleg megállapították, hogy szépek.

Alapvetően keveset beszélgettél másokkal, belemerültél a munkádba, amit nagyon élveztél. Igyekeztél évszaktól függően színes virágokkal díszíteni a villa bejáratát és a hátsó kertet is, gondoztad őket, ültettél, átültettél, mindezt az időjárásnak és a rendelkezésedre álló hely adottságainak megfelelően.

Így teltek a napjaid a Monsta X Villában, mígnem egy éjjel különös jelenségre lettél figyelmes. Néha, amikor túl későn végeztél a raktár takarításával, a kert közepén álló pavilonban egy alakot vettél észre. Először megijedtél, ám ahogy tovább nézted, az alak, ami az árnyakból kirajzolódott összekeverhetetlen volt. Shownu testalkatát bárki képes felismerni a távolság és a sötétség ellenére is. Zavarodott kíváncsisággal figyelted, mit fog csinálni, mit keres a kertben ebben az órában.

Hamarosan zenét hallottál, amit olyan mozdulatok kísértek, amelyhez foghatót még soha életedben nem láttál. Nem értettél hozzá különösebben, mi kell ahhoz, hogy valaki jó táncos legyen, de még te is képes voltál megmondani, hogy amit Shownu csinál, az valami egészen elképesztő. Hirtelen eszedbe jutott, hogy mivel soha nem beszéltél vele, azt sem tudod, mivel foglalkozik, így nem igazán van értelme meglepődnöd olyasmin, ami mások számára teljesen természetes.

Nem közelítetted és nem is szólítottad meg, csak csendben és távolról figyelted még egy darabig, majd elmentél. Azóta az este óta rendszeresen láttad Shownut a kertben táncolni, de továbbra sem szólítottad meg, és ő sem vett észre téged. Távolról csodáltad, és egy idő után arra lettél figyelmes, hogy minden este várod, hogy vajon láthatod-e Shownut vagy nem.

A bál közeledtével viszont megtört a jég. Amikor Shownu eléd állt, és megkért, annyira meglepődtél, hogy nem jött ki hang a szádon. Kellett néhány másodperc, mire az agyad képes volt regisztrálni, mi történt.

- Elnézést, minden rendben? - kérdezte meglengetve előtted a kezét.

- Oh, igen, én csak... megismételnéd a kérdést?

- Tudnál néhány virágot ajánlani a bálterem díszítéshez? - ismételte, és sietve kaptad össze minden koncentrációdat, és vezetted körbe a kertben.

- Persze. Mivel tavasz van, szerintem a legjobb választás az orgona. Idén nagyon szépek, és az illatuk is mesés - mesélted izgatottan, hogy végre beszélhetsz a virágokról, ám aztán észrevetted, ahogy Shownu tekintete feszülten járkál ide-oda, nem tudva mit csináljon.

- Sajnálom, nem igazán értek a virágokhoz... - mondta, mikor észrevette magán a zavarodott tekinteted.

- Áh, sajnálom, csak elragadtattam magam.

- Nem, nagyon szép a kert. Szeretek itt lenni, hogy is mondjam... olyan békés légköre van.

Kínos mosolyt váltottatok, és folytattátok a sétát. Megmutattad neki az egyes virágokat, és részletesen elmesélted, mik az előnyei és hátrányai, és mik lennének a legjobb jelöltek a bálterem díszítéséhez. Shownu minden szavad őszinte érdeklődéssel hallgatta, és lenyűgözőnek tartotta, hogy ennyi mindent tudsz a virágokról, amiknek többségének ő még a nevét sem ismerte.

Mikor a végére értetek, megállapodtak abban, hogy az általad korábban is javasolt orgonákat használjátok díszítésnek, és Shownu megígérte, hogy hamarosan jönni fog valaki segíteni neked. Így ért véget az első beszélgetésetek, és kellemes csalódásként gondoltál rá. Azt hitted, nehéz lesz vele bármiről is beszélni, de végig nagyon kedves és figyelmes volt, kérdéseket tett fel, amikor kellett. Miután elment, és a távolodó alakját nézted, úgy gondoltad, egész aranyos.

Másnap délelőtt, néhány órával a bál kezdete előtt Shownu a bálterembe ment. A virágok valóban feldobták a díszítést, és már most megtöltötték élettel a helyiséget. Az ujjaival végigsimított egy orgona apró virágain. Az igazság az volt, hogy amikor esténként kiment a kertbe táncolni, látott téged. Nem mindig, és nem vett észre az első néhány alkalommal, de egy idő után feltűnt neki. Azóta azt remélte, hogy egy nap megszólítod, ám ez eddig még sosem történt meg. Ő viszont nem akart megszólítani, mert félt, hogy megijednél és minden kínossá válna. Sosem értett annyira a kommunikációhoz; voltak testvérei, akik elintézték helyette az ilyen dolgokat.

- Megint azon a lányon gondolkodsz? - Jooheon hangját hallotta a háta mögül, és gyorsan levette a kezét a virágról.

- Talán.

- Beszélj vele! - mondta a fiatalabb testvér elkeseredetten. Már többször próbálta ösztönözni a bátyját, hogy tegye meg az első lépést, de mindig kudarcot vallott.

- Beszéltem vele - vitatkozott Shownu. - Megkértem, hogy készítsen elő virágokat a díszítéshez.

- Haladás, de mi lenne, ha valami másról is beszélgetnél vele?

- Például?

- Nem tudom, nem én szemezek vele a sötétben, kínos csendben!

- Én nem is...!

- Tök mindegy. Mit szeret?

- Virágokat...? - Shownu válaszára Jooheon a homlokára csapott.

- Valami mást? Ahogy táncolsz, gondolom... De kezdetnek ez se rossz, kérdezd arról, mit szeret! Bármit, csak csinálj valamit az ábrándos sóhajaiddal. Rosszabb, mint Wonho nyafogása, amiért a szakács szerelme beteg.

- Én nem vagyok...!

- Nem az a lényeg!

Még némi vitatkozás után Jooheon megegyezett Shownuval, hogy az idősebb fiú szerez egy csokor vörös tulipánt, amit odaajándékoz neked, és a bálon mindenképpen felkér táncolni.

- Jooheon!

- Hm?

- Te is megfogadhatnád a saját tanácsaidat, és elmondhatnád annak a lánynak, mit érzel iránta.

- Talán hamarosan...

A bál Shownu véleménye szerint túlságosan korán érkezett el, de mind a hat testvére ilyen-olyan támogatása után nem fordulhatott vissza. Te az erkélyen voltál az idő nagyrészében. Élvezted a zenét és a többi vendég élettel teli, vidám csevegését, viszont nem ismertél senkit, így kevés emberrel tudtál beszélgetni. Az esti, hűvös levegő megnyugtatott, és váltogattad a tekinteted a csillagos ég és a virágos kert között. Kicsit büszkeséget éreztél, amiért tudtad, hogy ez a látvány a te érdemed, és még büszkébb voltál, amikor meghallottad, hogy néhányan, akik kiléptek egy pillanatra az erkélyre, megdicsérték a munkádat.

Egyszer csak valaki jelenlétét érezted a hátad mögött, és megfordulva döbbenten láttad, hogy Shownu az, kezében egy csokor tulipánnal, és arcán egy ideges mosollyal.

- Öm... ezt neked hoztam... - nyújtotta át a csokrot, majd újra levegőt véve folytatta: - Felkérhetlek egy táncra?

Hátra kellett nézned, hogy megbizonyosodj róla, nem máshoz beszél-e, bár mögötted az erkély korlátja szorosan a hátadhoz nyomódott, így ez lehetetlen volt. A tulipánokhoz hasonlóan vöröslő arccal bólintottál, és elfogadtad a feléd nyújtott kezét.