Gyönyörű éjszaka

Changkyun

Papíron a munkaköri leírásodon az szerepel, hogy Changkyun személyi asszisztense, viszont feltenném azt a rendkívül logikus kérdést, hogy miért van szüksége egy egyetemistának személyi asszisztensre. Hamar kiderült, hogy ez a feladat akár bébiszitterként is szerepelhetett volna hirdetésben, és pontosan fedné a valóságot. Tulajdonképpen Changkyun csupán egyetlen dologban szorult felügyeletre, ez pedig a pénz kezelése volt. A család legfiatalabb tagjaként valahogy mindenki megfeledkezett arról, hogy megtanítsák neki a pénz értékét, és irgalmatlanul pazarolt bármire, ami megtetszett neki. Nos, eddig ez még nem okozott különösebb problémát, elvégre egy kőgazdag családról van szó, ám félő volt, hogy túlzottan elfajulhat a dolog, ezért úgy gondolták, a legjobb az lesz, ha valaki kordában tartja a fék nélküli költekezést.

Ennek következtében természetesen sok időt töltöttél együtt Changkyunnal. Érdekes személyiség volt sokkal több gondolattal a fejében, mint amennyit megosztott a világgal. Mindig izgatott feszültséggel vártad, mi lesz a következő lépése, és szükséges-e megállítanod, vagy engedélyezheted neki. A nem annyira jó ötletnek tűnő terveinek kivitelezése attól függött, mennyire tud meggyőzni, bár ő is ugyanolyan jól megismert téged, mint te őt, így kételkedtél benne, hogy ez különösebb problémát jelentett volna számára.

Ha őszinte akarsz lenni, erősen kétled, hogy bármi is változott volna azzal, hogy kijelöltek mellé, de azért szeretted azt gondolni, hogy talán egy kicsit hatással vagy rá. Ha a legnegatívabb nézőpontból tekintesz rá, akkor is szereztél egy jó barátot, és még fizetnek is azért, hogy jól érezd magad vele.

A bál előtti napon Changkyunnak az volt a meglátása, hogy az egyetem helyett ma inkább a plázába lenne érdemes menni. Az érvelése az volt, hogy szüksége van megfelelő öltözékre az eseményre, és ez akár egy nyomós indok is lett volna, ha nem tudnád, hogy a gardróbja annyira tele van ruhákkal, hogy már nem tudja hova tenni őket. Mindenesetre egy fejrázás után beszálltál mellé a kocsiba, és hagytad, hogy a sofőr az ellenkező irányba induljon el veletek. Nem gondoltál semmire, csak hagytad, hogy Changkyun hangulata és mentalitása magával ragadjon. Amikor viszont megérkeztetek a bevásárlóközpontba, rossz érzés fogott el. Már a kirakatokból láttad, hogy ez a hely számodra teljesen idegen és te is idegen vagy itt.

Elsőként egy öltönyöket áruló üzletbe tértetek be. Changkyun kritikus szemmel nézegette a különböző színű, anyagú és fazonú öltönyöket, amiknek az árától már a hideg is kirázott. Itt még egy nyakkendő is legalább egyhavi fizetésedbe kerülne... Természetes, hogy egyre kellemetlenebbül érezted magad a bőrödben. Megpróbáltál nem a ruhadarabokra nézni, ám így csak még rosszabb lett. A szabott anyagok helyett ekkor kritikus tekintetekkel találtad szembe magad. A jól öltözött, vastagon sminkelt, nehéz pénztárcájú vásárlók mintha mind téged bámultak volna, és egymás közt mind rólad suttogtak volna. Mit keres itt egy lány ilyen szakadt ruhákban? Kizárt, hogy itt bármit is venni tudjon. Talán eltévedt...

Tényleg úgy érezted magad, mint egy eltévedt kisgyerek, és semmit sem szerettél volna jobban, mint eltűnni erről a helyről. Kezdtél egyre jobban szédülni, míg Changkyun mély hangja hirtelen ki nem rántott a kétségeid közül.

- Szerinted melyik legyen? - kérdezte két vállfát tartva a kezében. Az egyiken egy lila és narancssárga, jobb kifejezés híján nevetséges ruha lógott, amit az ember legjobb esetben is csak humoristák előadásain lát, a másik pedig egy sötétkék darab, amelyben Changkyun pontosan úgy festene, mint egy herceg. A kontraszt a két ruha között megmosolyogtatott, az a tény, hogy Changkyun láthatóan gondban volt e kettő közötti választással egyenesen megnevettetett. Már nem feszengtél annyira.

- Ha a helyedben lennék, és jól akarnék kinézni, a kéket választanám - válaszoltad, mire elfintorodott.

- Ezt? Nincs humorérzéked - sóhajtotta, és gyors voltál a válaszoddal.