-Maya... itthon vagyunk - mondta Shawn.
Kinéztem az ablakon. Kanada. Hogy én mennyire szeretem ezt a helyet. Felkeltünk és elköszönve a busz sofőrtől leszálltunk a buszról. Cameron és Rachel már lent álltak az összes csomaggal és a Mendesek szüleivel beszélgettek.
-Isten hozott itthon titeket gyerekek - mosolyodott el Mrs. Mendes és széttárva a karjait mindkettőnket átölelt. - Cameron mesélte, hogy mi történt a kezeddel. Ha bármire szükséged van, akkor csak szólj - fordult felém kedvesen.
-Köszönöm - mosolyodtam el.
-És gyerekek hogy vagytok? Milyen utatok volt? - kèrdezte Mr. Mendes.
-Hosszú - mondta Cam.
-És szomorú - tettem hozzá, Rach pedig egyetértően bólintott.
-Maya, elhoztam a könyveidet - mondta Mrs. Mendes.
-Oh, nagyon köszönöm - mosolyodtam el hálásan.
-Ugyan - legyintett mosolyogva. - Örülünk, hogy haza jöttél.
-Örülök, hogy itt lehetek - mosolyogtam.
-Jobb lenne Maya, ha indulnánk haza, mert még sok minden vár ránk - mondta Cam.
-Rendben - bólintottam.
-Hamarosan megyek - nyomott egy puszit az arcomra Shawn.
-Megyünk - javította ki mosolyogva Rach és átölelt.
-Várunk titeket - fogott kezet Cam Shawnnal és nyomott egy puszit Rach arcára.
-Sziasztok - intettem és Cameronnal elindultunk a házunk felé.
Tényleg nem volt messze és élőben még szebb volt. Cam a kezemet fogva nyitotta ki az ajtót és mosolyogva húzott be.
-Hű - mindössze ennyit tudtam mondani.
Cam mosolyogva nézett rám.
-Tetszik hugi? - kérdezte.
-Ennél jobb nem is lehetne - mondtam. - Cam ez...
-Értem - bólintott nevetve. - Menj, nézd meg a szobád.
Ránéztem, majd mosolyogva elengedtem a kezét és benyitottam a konyha melletti szobába.
A szoba levendula és kék színű volt. Furán hangozhat, de valóságban gyönyörű. Egy kék ágy volt a ablakkal szemben, amely az udvarra nézett. Az udvar nem volt túl nagy, tekintve, hogy azért egy városban vagyunk, de az udvaron egy medence és egy pavilon volt.
A szobámban volt még egy íróasztal is, felette egy nagy parafa-kerettel.
-Az a keret, azt a célt használja, hogy bármit kirakhass rá. Mint egy hirdető vászon. Csak ezen egyedül a számodra fontos dolgok lesznek - mondta Cam az ajtóban állva. - Sőt, az egész faladat tele rakhatod emlékekkel.
-Ez lesz az emlék-szoba - nevettem fel. - Ettől függetlenül tényleg valami hasonló lesz.
-Csak először gyógyuljon meg a vállad - mosolyodott el. - Ja, a költöztetők fél óra múlva érnek ide. Amíg mi Shawnnal, Mr. Mendessel és a költöztetőkkel bepakolunk, ti lányok elmentek vásárolni. Mivel neked nincsenek ruháid.
-Öhm... - haraptam be az alsó ajkamat. - Mi...
-Maya - fogta meg a jobb vállam. - Minden rendben. A pénzzel komolyan ne foglalkozz.
-És te... - kezdtem.
-Holnap megyek munkát keresni. Minden rendben lesz - mosolygott. - Van tartalékom, mert már régóta terveztem elköltözni a nevelő-szüleimtől. Van annyink, hogy minden rendben legyen. Neked csak az a dolgod, hogy felépülj, sikeresen befejezd az iskolát és aztán már bent is vagy a felnőtt életben.
-Rendben - fújtam ki a bentartott levegőt.
-Apropó iskola - kapott észbe és kiment valamiért, majd egy pillanat múlva vissza is tért egy táskával a kezében. - Gondoltam jól jöhet - mosolyodott el.
-Cam... te jobban ismersz, mint én magamat - döbbentem le, ugyanis a táska pont olyan volt, amibe én első látásra beleszerettem. - Köszönöm.
Amennyire csak tudtam, szorosan átöleltem őt. Cam óvatosan visszaölelt.
-Megoldunk mi ketten mindent. A Dallasoknak semmi sem állhat az útjukba - mondta.
-Ez így van. Mi mindenben tarolunk - nevettem el magam.
Amíg a költöztetők megérkeztek, Cameronnal a már meglévő ágyamon feküdtünk és meséltünk egymásnak. Ő például mesélt arról, hogy mit csináltam kiskoromban az árvaházban, én pedig a Kanadában töltött gyerekkoromról.
Meséltem a rengeteg történetünkről Shawnnal, a furcsa játékainkról, az óvódás koromról és az iskolásról is. Ő pedig mesélt arról, hogy hogyan találkozott Nashsel, hogyan lettek legjobb barátok, meg az iskolás koráról is.
Hihetetlen, hogy mennyire különböző és mégis mennyire hasonló a történetünk. Valahol mindig egybefonódó történeteink voltak a másik számára.
Fél órával később megérkeztek a költöztetők és a Mendes család is. Rachel azonnal belém karolt és egy gyors köszönés után a két Mendessel elindultunk vásárolni.
♡♡♡♡♡♡♡♡
Igen, tudom, hogy rövid, meg egyenlőre fura is. De esküszöm, hogy lesz ez jobb is (na jó, csak remélem). Mindenesetre nem tudom, hogy emlékeztek e, hogy még a Váratlan pillanat elején mondtam, hogy nehéz belekezdeni a sztoriba. Na, igen. Ugyanez volt itt is.
Mindenesetre, azért remélem, hogy nem volt annyira szörnyű és, hogy tetszett nektek.
Holnap tali❤
♡♡♡♡♡♡♡♡
YOU ARE READING
Feel the same way |✓|
Teen FictionAz előző részben megismert Maya most iskolába megy. Vajon van olyan erős, hogy túlélje az első napokat az ismeretlen iskolában? Vajon van olyan erős Maya és Shawn kapcsolata, hogy az iskolát túlélje? Hogy túlélje a Shawnért rajongó lányok által okoz...