Feel the same way |✓|

《26.fejezet - Az ominózus éjszaka /+16/《

Annyit még arról a napról, hogy véletlen a házba hagytam a kamerát, amit egy fél óra múlva vettem csak észre és Cam nem akart visszafordulni, de addig "hisztiztem", amíg végre visszafordultunk. Szóval ja. A gond, hogy miattam egy órával később értünk haza, mint azt vártuk. A Mendesek úgy döntöttek, hogy akkor már nem mennek haza és ott alszanak nálunk.

Akkor nem történt semmi. Pont úgy, mint más alkalmakkor sem, amikor mondjuk ott aludtak nálunk a Mendesek. De aztán, egy szép, februári napon... mit volt az szép? Szeles volt és esett a hó. A hó! Februárban! A legrosszabb dolog. De elmentünk iskolába. Igaz, hogy majdnem beledöntött minket a szél az árokba, ami az út mentén húzódott, de végül is simán eljutottunk a suliba.

Az egész napunk szeles volt. Mondhatni viharos. Legalább nem kellett kimenni az udvarra, hanem a folyosón bandázhattunk.

Ami fontos most, az mégiscsak a délután és estefele történtek. Nash átment az egyik barátjához, így egyedül voltam otthon. Végeztem a tanulással és éppen egy fotót akartam készíteni az ablakomból a kavargó hóról, de akkor megcsörrent a telefonom.

-Szia Cameron! Hol vagy? - kérdeztem, mert már otthon kellett volna lennie.

-Szia Maya. Sajnos az utakat lezárták. Nem hiszem, hogy éjfélnél előbb hazajutok - mondta.

-De Cameron... - kezdtem. - Egyedül vagyok!

-Hol van Nash? - kérdezte meglepődve.

-Átment egy barátjához - mondtam.

Abban a pillanatban elment az áram.

-Cam... nincs áram - mondtam akkor már tényleg félve.

-Ajj... - sóhajtott. - Menj át Shawnékhoz. Ott biztonságban leszel és legalább nem egyedül. Mondd meg Mrs. Mendesnek, hogy majd ha végzek érted megyek, de addig legyen szíves ellátni téged is. Ha végzek, ott leszek.

-Köszönöm Cameron - suttogtam. - Vigyázz magadra.

-Te is. Szia - tette le a telefont.

A telefonommal világítva kerestem meg a táskámat, mert éreztem, hogyha Cam éjfél körül hazaér, akkor nem szívesen jön már el értem, így egyszerűbb onnan elindulni iskolába. Összekaptam a holnapi ruháimat és kimentem a nappaliba. Felkaptam a csizmámat és a kabátomat, majd elhagytam a házat. Bezártam magam után és a hátamon a táskámmal elindultam a sötét éjszakába. A hó még mindig esett, a szél sem hagyott alább, így még a vastag kabátom alatt is fáztam. Alig mentem pár métert, amikor ismét megcsörrent a telefonom.

-Szia Nash - köszöntem dideregve.

-Hol vagy Maya? - kérdezte.

-Shawnékhoz tartok.

-Még jó. Nem tudok hazamenni - sóhajtott.

-Holnap találkozunk - dideregtem.

-Vigyázz magadra Maya - mondta és ezzel letettem.

A kezem a pár másodperc alatt, amit Nashel beszéltünk, természetesen lefagyott, de zsebre raktam, így volt valamennyi esélye, hogy felmelegedjen. Úgy mentem végig az utcán, mint valami részeg. A szél ide-oda fújt és esélyem sem volt egyenesen menni. Egyszer azt hittem, hogy itt a vége, beledőlök az árokba, de szerencsére talpon maradtam.

15 kínkeserves perc után végre elértem Shawnék házához. A kiskaput már ki sem kellett nyitnom, a szél dolgozott helyettem. Nagy nehezen, lefagyott végtagokkal eljutottam a bejárati ajtóhoz és kopogtam.

Shawn nyitott ajtót és megragadva a kezem azonnal berántott a hidegről.

-Te mit csinálsz itt? - kérdezte, miközben elkezdte levenni rólam a táskát, majd a csizmám és kabátom levételében is segített.

-Ca-cameron mo-mondta, ho-hogy jö-jöjjek á-át, me-mert ne-nem é-ér ha-haza - dideregtem. - Na-nash pe-pedig e-egy ba-barátjánál ra-ragadt.

-Jajj Mayám! - ölelt át szorosan, majd behúzott a nappaliba.

-Szia Maya. Hát te? - kérdezte Mrs. Mendes.

-Egyedül volt és Cameron átküldte hozzánk, hogy ne legyen egyedül - válaszolt helyettem Shawn, miközben a kandalló elé ültetett és rám terített egy takarót.

-Köszi - suttogtam.

-Jól hallottam, hogy Maya itt van? - jött ki a szobájából Rachel, majd amikor meglátott, rám ugrott. - Te mit keresel itt?

-A lényeg, hogy egyedül lett volna - válaszolta Shawn és leült mellém.

Rachel is lehuppant mellénk és figyelte a tüzet. Lassan alábbhagyott a remegésem, így már kissé megnyugodva és átmelegedve ültem a tűz előtt. Egy kattanást hallottunk, így hátrafordultunk. Mrs. Mendes egyik kezében a kamerámmal, másik kezében pedig a képpel. Rachel felugrott és odament megnézni a képet. Shawn is felkelt, majd segített nekem is felállni. Odagyűltünk Mrs. Mendes köré és néztük a képet. Tökéletesen elkapta a pillanatot. Három gyerek a tűz körül. Két lány és egy fiú. Ez tisztán látszik. Nagyjából csak árnyékok vagyunk, de ez talán még jobban kiemeli a tüzet.

-Hű - suttogtam.

-Jó lett - mosolyodott el Shawn és egy puszit nyomott az anyukája arcára.

-Egyetértek - mondta Rach.

-Ideje lenne aludni gyerekek. Holnap iskola - szólt ránk Mrs. Mendes.

-Rendben - bólintottak a Mendes gyerekek.

-Rachel adj Mayának egy pizsit kérlek. Muszáj lefeküdnöm - kérte a lányát, mire Rach csak bólintott.

Mrs. Mendes elment lefeküdni. Rachel is ott hagyott minket egy egyértelmű mosollyal és arccal. Mi azonban még ott ültünk egy picit és beszélgettünk.

-Ez az, amit nem gondoltam volna a mai naptól - suttogta Shawn.

-Hogy? - fordultam felé.

-Hogy te ma este itt leszel - mosolyodott el.

-Az élet váratlan és fura tud lenni - mondtam bölcsen.

-Ó igen? - fordult felém mosolyogva és megcsókolt.

/Warning! +16 -os rész!!/

Belemosolyogtam a csókunkba. Shawn egy pár csók után elengedett. Felálltam és leraktam a takarót a kanapéra és Shawn kezét megfogva felrántottam és behúztam a szobájába. Ledöntöttem az ágyra és a hasára ültem. Lehajolva hozzá megcsókoltam. Újra és újra átjárt a borzongás, mert amilyen csókokat váltottunk, egyszerre volt érzelmes és szenvedélyes. A hasam ismét görcsben volt, mint legelőször. Mindketten levettük a pulcsikat és pólókat. Shawn megmarkolta a derekamat, miközben újra megcsókoltuk egymást. A csókot egy pillanatra sem hagytuk abba, kezeink mégis járták a maguk útját.

Pár perc múlva már nem volt rajtunk semmi. Shawn derekán ültem. Nem bírta magába fojtani a sóhajokat bármit is próbáltam tenni ellene.

-Ugh... Maya - morogta Shawn.

-Shawn, csitt, különben nekünk végünk - suttogtam a fülébe, majd megcsókoltam.

Végül azt találtam a legjobb megoldásnak, ha folyamatosan csókolózunk, így talán van esély arra, hogy ne bukjunk le.

/Oké, vége :D/

Mindennek a végén, boldogan aludtunk el. Hittem benne, hogy minden rendben lesz. Nos...

♡♡♡♡♡♡♡♡

Nos... leszek olyan kedves és itt hagyom abba :D Sorry? :D

Szóóóval... amiről be szerettem volna még számolni, hogy: KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, HOGY A FEEL THE SAME WAY 37. LETT AZ IFJÚSÁGI IRODALOM KATEGÓRIÁBAN!!!!!!!!! Gondolkodtam azon, hogy mivel tudnám meghálálni, de arra jutottam, hogy ezt jelenleg sajnos sehogy, mert kell itt egy nap legalább, hogy megtudjam írni a kövi részt.

♡♡♡♡♡♡♡♡