Feel the same way |✓|

《6.fejezet - Első nap (Part 3.)《

A második ofő óra is ugyanolyan volt. Magyarul rengeteg jegyzetelés :/

De szerencsére már csak 2 olyan órát kellett kibírnunk. Ez gyorsan el is ment, így nemsokára már hazafele tartottunk.

-Na, milyen az osztály? Mit gondolsz róluk? - kérdezte Shawn.

-Nem normálisak, de a jó értelemben. Kicsit úgy érzem magam, mintha a(z) SZJG-ben lennék - mondtam. - Jó volt látni régi barátokat, de már most elegem van Camilából és Katherinából.

-Hát még nekem - morogta Rach és ökölbe szorította a kezét.

-Mièrt érzem úgy, hogy ebben az évben egyszer még el fogod látni a bajukat? - kérdeztem.

-Nem is egyszer - motyogta.

-Nem lesz itt semmiféle verekedés. Tesó, ez főleg neked szól - nézett rá Shawn.

-De Shawn! - csattant fel Rach.

-Rachel én ezt komolyan mondom! - szólt rá.

-Ne előttem veszekedjetek légyszi - forgattam meg a szemem.

Ekkor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Nash neve villogott, így felvettem.

-Szia Nash. Mizu? - kèrdeztem.

-Maya, nem fogod elhinni mi történt ma! - mondta Nash izgatottan.

-Na, mondd - nevettem fel.

-Reggel kedvetlenül mentem iskolába, mert végülis ki szeret iskolába járni? Aztán első óra közepén benyitott valaki - mesélte.

-Na, és ki volt az? - kérdeztem, mert éreztem, hogy vár erre a kérdésre.

-Sophie! - mondta hatalmas örömmel a hangjában. - Szünetben azt mondta, hogy képtelen volt ott maradni, mert hiányoztam neki. Olyan jó, hogy itt van!

-Ennek örülök - mondtam mosolyogva.

-Akkor lenne teljes az örömöm, ha a lelkitársam is itt lenne - mondta.

-Hiányzol Nash - vallottam be.

-Te is nekem Maya. És neked milyen napod volt? - kérdezte.

-Jó. Én találkoztam két régi osztálytársammal meg szereztem két ellenséget - meséltem, miközben Shawnnal és Rachellel bementünk a házba.

-Eseménydús nap - nevetett.

-Az - nevettem én is.

-Most le kell tennem, mert Sky itt zaklat engem. Majd még beszélünk. Szia - köszönt el.

-Szia - mondtam én is és letettük a telefont.

Cameron még nem volt otthon, így mindhárman leültünk a kanapéra és nekiálltunk beszélgetni.

Már nem tudom, hogy miről, de azt igen, hogy rengeteget.

-Megjötteem! - hallottuk az ajtó csapódást, majd Cam hangját.

-Milyen napod volt? - kérdeztem.

-Nem túl érdekes. És nektek? - kérdezett vissza.

-Jó - válaszoltam.

Cam megfogta Rachelt és magához rántva megcsókolta. Shawn a szemét forgatta, mire én is megcsókoltam őt.

-Úgy utállak - suttogta Shawn.

-Nem hiszem - mosolyodtam el.

Megfogtam a kezét és a mellkasának dőltem. Shawn nyomott egy puszit a fejemre aztán csak néztünk ki a fejünkből. Egészen addig, amíg meg nem szólalt a telefonom.

-Vajon ki lehet az? - morogtam és előszedtem a telefonomat.

A képernyőn ezúttal Hanna neve villogott.

-Szia Hanna! - köszöntem a telefonba.

-Szia Maya. Tippem sincs, hogy nálatok mennyi az idő, de remélem nem keltettelek fel. Csak szeretném megtudni, hogy hogy vagy? - kérdezte aggódva.

-Ne aggódj, megvagyok. Csak a vállam tört el - mondtam.

-Akkor most megnyugodhat az egész család. Jó lenne valamikor találkozni - mondta.

-Talán - suttogtam.

-Figyelj... tudom, hogy haragszol anyáékra, de már mindenkinek nagyon hiányzol - vallotta be.

-Hanna. Nekem is nagyon hiányoztok. Majd kitalálunk valamit erre. Oké? - kérdeztem.

-Rendben - mondta. - Most megyek, de majd még beszélünk. Rendben?

-Rendben - sóhajtottam. - Szia Hanna.

-Szia Maya - köszönt el és kinyomta.

-Találkozni akar ugye? - kérdezte Shawn.

-Igen. Őszintén, nekem is hiányoznak, de még mindig nagyon haragszom anyáékra - mondtam.

-Mit szólnál hozzá, ha Húsvétkor meglátogatnánk őket? - kérdezte Cameron.

-Addigra tuti megbékélnél - mondta Rachel Camet ölelve.

-Hát... - kezdtem.

-Maya... ők is nagyon örülnének - mondta Shawn.

-Rendben. De addig még sok víz lefolyik a Dunán - mondtam.

-Az már biztos - mosolygott Cam.

Ezután mind a négyen együtt beszélgettünk, majd estefelé a Mendesek hazamentek.

-Na és milyen napod volt? Milyen volt az első nap? - kérdezte Cameron.

-Jó napom volt. Köszi. Találkoztam a volt osztálytársaim közül kettővel és mint kiderült ők is az osztálytársaim, aminek nagyon örültem. Aztán szereztem két ellenséget - meséltem.

-Eseménydús nap - bólintott.

-Aha - mosolyodtam el és átadtam neki a szalámit. - És a tied milyen volt?

-Unalmas - mondta egyszerűen.

-Az nem jó - mondtam.

-Hát nem - ingatta a fejét, majd beleharapott a kenyerébe.

Én is ugyanígy tettem. Csendben megvacsoráztunk, majd Cam elmosogatta a tányérainkat én pedig bemenve a szobámba elpakoltam a táskamat holnapra.

-Tesó... - jött be Cam a szobámba.

-Igen? - kérdeztem.

-Ugye ez így marad? - kérdezett vissza.

-Mi és hogy? - kérdeztem vissza.

-Hogy mindent megbeszélünk - mondta.

-Igen - mosolyodtam el.

-Köszönöm - viszonozta a mosolyt. - Szeretlek tesó.

-Én is - mosolyogtam, majd kiment a szobából.

Mikor végeztem a pakolással elmentem fürdeni, majd felöltözve a pizsimbe kimentem Cameronhoz, aki a TV-t nézte.

-Minden rendben? - kérdezte.

-Csak hiányzol. Ne kérdezd, miért, nem tudom - mondtam és leültem mellé.

-Itt vagyok. Ha bármi van, csak mondd el és megpróbálok segíteni. Jó? - kérdezte, miközben átölelt.

-Jó - bólintottam mosolyogva.

Cameron Dallas testvérének, pontosabban húgának lenni jó. Cam egy olyan ember, aki képes teljes szívből szeretni, szinte bárkit. Ezzel szemben ott van az is, hogy bolond. Mert az. Ez én bolond bátyám.

♡♡♡♡♡♡♡
Remélem tetszett❤
Holnap tali❤❤
♡♡♡♡♡♡♡