Feel the same way |✓|

《8.fejezet - Pizza《

Amikor másnap felébredtem Cam már nem volt mellettem. Ránézve az órára láttam, hogy 11:00 van. Felkeltem az ágyból és miután felvettem a rendes ruhámat kimentem a nappaliba.

-Jó reggelt Csipkerózsika - mosolygott Cam.

-Neked is - mosolyodtam el.

-Ebédre pizza jó lesz? - kérdezte.

-Jobb nem is lehetne - nevettem el magam.

Valaki abban a pillanatban hívott, amire picit medijedtem, hiszen elég váratlanul ért.

-Nash - mondta Cam egyszerűen, mire megint elnevettem magam.

-Ennyit beszélnénk? - kérdeztem, miközben elővettem a telefont és rájöttem, hogy Camnek igaza volt, Nash hívott.

-Áh, dehogyis - rázta meg a fejét szarkasztikusan.

Csak megráztam a fejem és felvettem a telefont.

-Szia - köszöntem bele.

-Hello - köszönt vissza.

-Na mesélj - mondtam mosolyogva, miközben bementem a szobámba.

Nashsel egészen addig beszélgettünk, amíg Cam ebédelni nem hívott. Mondhatni olyanok voltunk mint a pletykás vénasszonyok. De végülis lelkitársaktól mit lehet elvárni? :D

-Mennem kell - mondta Nash. - Ugye beszélünk még?

-Persze - mondtam mosolyogva. - Majd hívlak. Szia Nash.

-Szia Maya - köszönt el és kinyomtuk a telefont.

Cameron már az asztalnál ült.

-Hawaii-s pizza. Remélem szereted - mosolygott.

-Kedvencem. Köszi Cam - mosolyogtam rá.

Cameron viszonozta a mosolyt és nekiálltunk enni. Nem vicceltem, komolyan a Hawaii-s pizza a kedvencem.

Aznap már sok nem történt. A Mendes testvérek átjöttek, beszélgettünk meg filmet néztünk, meg... hát tulajdonképpen ültünk egymás mellett és gondolkodtunk.

Másnap (Vasárnap) újra pizza volt. Nem mintha bántam volna, imádom a pizzát, meg minden, de elgondolkodtam.

-Min gondolkodsz? - kérdezte Cam, miközben egymással szemben ülve ettük a pizzánkat.

-Most akkor pizzán fogunk élni? - kérdeztem röhögve.

-Nem - rázta meg a fejét. - Megtanulok főzni.

-Cam, te és a főzés két külön fogalom - nevettem.

-Ennyire nem bízol bennem? - kérdezte mosolyogva.

-Ez nem bizalom kérdése - ráztam a fejem.

-Igazán? - kérdezte és közeledni kezdett.

-Cam... ne - nyíltak tágra a szemeim, mikor rájöttem mire készül.

Cam azonban nem szólt semmit, csak nekiállt csikizni. Nevetve próbáltam szabadulni tőle, de sajnos sokkal erősebb volt, mint én. Cam persze csak mosolyogva nézett, miközben csikizett.

-HELLO DALLASOK! JÖTTEM, HOGY SZEBBÉ TEGYEM A NAPOTOKAT! - érkezett meg Rachel. - Alexa hagyd már szegény lányt! - szólt rá, mivel Cam még mindig csikizett.

Cameron felkelt és elindult Rachel felé. Én végre levegőhöz jutottam és mosolyogva figyeltem, ahogy Cam és Rachel elkezd kergetőzni. Rach kifutott az ajtón az udvarra, majdnem fellökve a bátyját, aki nevetve nézte őket.

Én is felkeltem a kanapéról és odasétáltam Shawn mögé, aki a kergetőző párost figyelte. Átöleltem, ő pedig a kezét az enyémre téve, majd megfogva azt, felém fordult.

-Szia - hajolt le.

-Szia - suttogtam és megcsókoltam.

A rövid csók után együtt néztük Cameront és Rachelt, ahogy nevetve kergetőznek az udvaron, majd Cameron hirtelen elkapja Rachel derekát és magához rántja. Cam átölelte Rach derekát és a nyakába csókolt, amitől Rach megborzongott. De annyira, hogy ezt mi 30-40 méteres távolságból is tökéletesen tisztán láttuk.

Mosolyogva figyeltem őket, majd Shawn megfogta a kezem és behúzva a házba leültünk a kanapéra. A fejemet Shawn mellkasára tettem, ő pedig átölelt.

-Hogy bírod nézni, ahogy a bátyád ilyeneket tesz a legjobb barátnőddel? - kérdezte hirtelen.

-Szerintem aranyosak. És szerintem ez nem nekem baj, hanem neked - nevettem el magam.

Shawn morogva bólintott, igazat adva nekem, aztán nyomott egy puszit a fejemre.

-Ez a morgás olyan volt, mintha az Így neveld a sárkányodatból Fogatlan lettél volna - kuncogtam.

-Ez honnan jött? - nevetett.

-Nem tudom - nevettem én is. - Talán egyszerűen csak automatikusan kapcsolta az agyam egy emlékhez.

-És ez az emlék egy animációs meséből a sárkány morgása? - húzta össze a szemöldökét mosolyogva.

-Már azon is csodálkozom, hogy tudod mi az az Így neveld a sárkányodat - mosolyogtam nem válaszolva a kérdésére.

-Nem is tudom, de gondoltam, hogy egy animációs mese - vallotta be. - Meghogy a Fogatlan név nem egy emberhez tartozik.

-Akkor most azonnal megnézzük! - pattantam fel és megfogva a kezét felrángattam.

-Ahj - sóhajtott fel, de figyelmen kívül hagytam és nevetve húztam be a szobámba, majd az asztalomhoz ülve bekapcsoltam a gépem.

Amíg töltött be a gép, a forgós székemmel hátrafordultam az ágyamon fekvő Shawnhoz.

-Baj, hogy megnézzük? - kérdeztem tőle halkan.

-Nem, csak tippem sincs hogyan kéne jelenleg reagálnom. Sosem találkoztam ezzel a gyerekes éneddel. Mármint mint félig-felnőtt nem gondoltam hogy van egy ilyen éned - magyarázta, miközben felült.

-Pedig van - mosolyodtam el, majd a gépem felé fordulva észrevettem, hogy már betöltött, így a keresőbe beírtam a film címét.

Shawn egy széket húzott mellém és én elindítottam a filmet.

♡♡♡♡♡♡♡
Remélem tetszett ez a rész❤
Próbáltam izgalmassá tenni, de nem hiszem, hogy sikerült. Na, mindegy.
Holnap tali❤
♡♡♡♡♡♡♡