Strange girl [Suga ff.](BEFEJEZETT)

7. rész

J-Hope pov:

A kémia óra hamar eltelt. Bár én nem igazán figyeltem, mert aggódtam azért hogy mi történt Sam kezével. Megvágta? Vagy bántották? Nem szeretném hogy bántsák. Amint kicsengettek, Sam azt mondta hogy kövessük. Mi követtük. Elvezetett mindet, egy az udvaron lévő titkos helyre. Alig találtuk meg mert bokrok védik körbe. Ott volt egy pad amire ő  helyet foglalt.

- Srácok, eddig nem nagyon meséltem magamról. Sőt egyáltalán semmit. - kezdett el beszélni. - Most szeretnék beszélni egy kicsit a családomról és magamról. - mondta miközben körbe nézett. Mi csak némán bólintottunk, majd folytatta a beszélést. - Na szóval, kezdjük ott hogy félig koreai vagyok. Anyám koreai, apám pedig amerikai. Ők vigyáztak rám úgy - itt elgondolkozott. - 6-7 éves koromig. - mondta.

- Hogy érted azt hogy vigyáztak? - kérdezte Tae.

- Úgy értem, hogy ők...Hogy is fogalmazzak. Nem akartak engem. Ha szebben akarok fogalmazni akkor, nem voltam tervben. - mondta. - De amikor kiderült hogy anyám terhes, addigra már az abortuszt ki lehetett lőni. - mondta, itt ennél a pontnál kezdtem teljesen elszomorodni. - De egy idő után, elkezdték beleélni magukat. Hogy majd lesz egy kisfiúk akit majd jóra nevelnek. De amikor kiderült hogy nem fiú lesz, akkor teljesen megváltoztak. Aztán pedig megszülettem, és nem törődve azzal hogy lány vagyok, fiú nevet adtak. Vagyis olyan nevet ami mind két nemnek jó. Akkor csak azért törődtek velem mert baba voltam, és nem tudtam volna gondoskodni magamról. Aztán ahogy nőttem, kiderült a betegségem, ami miatt elkezdtek utálni. - mondta. Hallatszódott a hangján a szomorúság. - Többször kerültem korházba apám miatt.

- És anyud? Ő nem állította le apád? - kérdezte Jin. Sam csak nemlegesen rázta a fejét.

- Nem. Nem törődnek velem, és ezt nem csak a levegőbe mondom. Nem lenne rám idejük, mivel fűvel-fával csalják egymást a fülem hallatára. - itt mindannyian kiakadtunk. - Ha mondhatom, akkor én szó szerint egy utcagyerek vagyok. - mondta nevetve.

- Hogy érted? - kérdezte Yoongi.

- Sokszor raktak ki kiskoromban, hogy ne legyek láb alatt. Akkor találtam rá egy elhagyatott házra távolt az iskolától és a szülőktől. Ha kiraktak, oda mentem aludni. - mondta. Yoongi szemeiben láttam a dühöt, amit Sam szülei iránt érez. - Az évek alatt sok cuccomat vittem át oda. Mert egyszerűen mindent elvesznek tőlem. Még az elsősegély csomagot sem használhatom mondván hogy "Pocsékolsz." pedig az anyám az orvos. Ma is azért jöttem be később, mert nem otthon aludtam. - mondta. Láttam hogy szemeit könnyfátyol fedi. Próbálta visszatartani. Yoongi és én leültünk, két oldalára, majd átöleltük. Éreztem hogy hírtelen kezeink közt elkezdett rázkódni.

- Nyugodtan sírj. - mondta Nam. Amint befejezte a mindatát, Sam lehajtotta a fejét és láttam hogy legördült az első könnycsepp az arcán. Jin letérdelt Sam elé, és rátette a tenyerét a térdére.

- Anyád helyett anyád leszek. - mondta mosolyogva. Itt Samnél elszakadt a cérna és elkezdett zokogni.

- Jhin eommaaahahaa. - mondta, majd előrébb hajolt és kezeit lassan Jin nyak köré fonta. Mintha félne hogy Jin eltaszítaná magától. Jin is visszaölelte Samet, majd elkezdte simogatni a hátát. Senkit nem hallottunk még ennyire keservesen sírni. Olyan volt hallgatni, mintha megpróbálták volna kitépni a szívünket. Ezek a dolgok már biztos nagyon rég óta nyomták a szívét, és most végre mindent kiengedhet magából. Kook nem bírta tovább ő is elkezdett sírni.

- Noona. - mondta hallkan. Sam odakapta a fejét, elengedte Jin és felállt a padról. Odament Kookhoz és őt is megölelte.

- Ne sírj Kookie. - kérte meg Sam. Kook remegő kezeivel magához ölelte Samet, majd fejét a vállára tette. Együtt sírtak, ameddig Kook abba nem hagyta és el nem engedte Samet. Még mindig megállás nélkül folytak a könnyei. Próbálta visszatartani őket. Rá nézett Yoongira, aki a padon ült lehajtott fejjel, hogy ne lássuk az arcát. Sam odasétált hozzá és nyaka köré fonta karjait. Yoongi felkapta a fejét. Láttuk a szemeiben a könnyeket. Lassan átölelte Sam derekát, majd fejét a vállába fúrta.