Strange girl [Suga ff.](BEFEJEZETT)

33. rész

Yoongi pov:

Sam édes hangjára ébredtem, ahogy beszél valakivel. Lassan kinyitottam a szemeimet. Fejemet felemeltem mellkasáról, majd államat tettem le és néztem ahogy telefonál valakivel. Nem hinném hogy észrevett, így csak mosolyogva figyeltem őt.

- Nem, nem hinném hogy ma bemegyünk.

- Egy napot csak kibírtok nélkülünk. - nevetett azzal az édes hangjával. Lenézett rám egy pillanatra, mire megugrott alattam. - Yoongi, az Isten áldjon meg, legközelebb szólj ha felébredtél. - szidott le mire felnevettem.

- Bocsi. - másztam feljebb és megpusziltam orrát.

- Hope köszönt. És azt kérdezi hogy mit csináltál velem ami miatt nem tudtam bemenni én sem. - kivettem a kezéből a telefonját és a fülemhez emeltem.

- Sam itt vagy még? - kérdezte Hope a vonal túlvégén.

- Hope, itt Yoongi. - szóltam fele a készülékbe. - Sam mondta hogy van egy kérdésed ami hozzám szól.

- Igen. Mi az Istent csináltál Sammel hogy Ő nem tudott bejönni. Mert belőled simán kinézem hogy ellógod.

- Biztos akarod tudni hogy mit csináltam? - húztam egy perverz vigyorra ajkaimat, miközben lenéztem Samre.

- Igen. - válaszolt határozottan. Én szólásra nyitottam a számat de Sam megszólalt.

- Yoongi, kérlek ne. - suttogta hogy csak én halljam. Láttam hogy arca vörös volt. Megszólaltam.

- Miután Sam elaludt én lekapcsoltam az ébresztőt. Úgyhogy ma velem lóg. - hazudtam. Nem csak Sam miatt, hanem azért mert ez a mi magánéletük és azért is mert kiakadna. Na meg azért is mert ezt halkan nem tudná velem megvitatni, így mindenki hallaná körülötte.

- Soha többet ne csinál. Mert hiányoztok, és mert egyszerűen nem lehet kibírni ezekkel az állatokkal. - mondta.

- Hát, ahogy Sam is mondta, ma már nem fogunk bemenni. De holnap már megyünk. - nyugtattam meg.

- Valamiben nagyon sumákolsz. - jegyezte meg. - De nem akarom tudni.

- Szerintem sem akarod tudni. - nevettem fel. Meghallottam a háttérben az iskolacsengő hangját. - Na, de ahogy hallom a beszélgetésünknek vége. - utaltam a csengőre.

- Hát igen, szia. Szia Sam! - kiabált bele a telefonba hogy ő is hallja, én pedig elrántottam a fülemtől a készüléket.

- Sziaaaa~. - nevetett fel Sam. Én is elköszöntem majd véget vetettem a hívásnak. Samre néztem és vissza adtam neki a telefonját.

- Amúgy, van valahol kosárpálya a közelben vagy akárhol? - tettem fel a már napok óta fejemben forgó kérdésemet.

- Van egy. - mondta. - Ha leszállsz rólam és felöltözöl akkor megmutatom hogy hol van. - ajánlotta fel. Én csak bólintottam és már azonnal li is máztam róla és magamra kaptam a pólómat.

- De akkor már át is öltözök mert akkor én ott maradok. - indultam el a lépcső felé. Sam is jött utánam fel egészen be a szobánkba. Kérdőn hátra néztem rá.

- Akkor én is ottmaradok veled. - indult el a cuccai felé.

Min a ketten gyorsan felöltöztünk a játékhoz megfelelő ruhákba, amikben tudunk mozogni, majd én az ágyamhoz mentem és lehajoltam. Elővettem az ágyam alól a kosárlabdámat és Samre néztem.

- Menjünk. - fogtam meg kezét és elindultam vele ki a szobámból, le a lépcsőn majd ki a házból. Bezártam a bejárati ajtót majd ránéztem Samre. - Mutasd az utat. - néztem rá, mire ő mosolyogva elindult az egyik irányba.